Trafikant András cikke

A Loupe Színházi Társulás tegnap jelentette be – egy, a közönségnek szervezett piknik keretében – a következő évadának programját: öt új bemutató, egy „mini-bemutató”, valamint egy hosszabb távra szóló gyerekszínházi kezdeményezés várja a közönséget. A 2023-ban Horváth János Antal, Lengyel Tamás, Lovas Rozi és Molnár Áron által alapított, állami és önkormányzati támogatás nélkül, kizárólag piaci alapon működő független társulat továbbra is a kibeszéletlen, sokszor tabunak számító társadalmi témákra „emel nagyítót” – ezúttal a felnőtté válástól a párkapcsolati abúzuson át a hatalommal való visszaélésig.

1. This is Our Youth – Kenneth Lonergan (szeptember)

Az évadot Kenneth Lonergan This is Our Youth című darabja nyitja, amely külön öröm a társulatnak, mert maguknak a színészeknek a kezdeményezésére jön létre. A klub egyik célja épp az, hogy teret adjon a társulat tagjaiból induló alkotói ötleteknek.

A történet három fiatal néhány napját követi New Yorkban: finom humorú, tragikomikus sztori a pénzről, a barátságról, a szerelemről, az identitásról és a felnőtté válás bizonytalanságairól – arról az időszakról, amikor az ember már nem gyerek, de még nem tudja, milyen felnőtt szeretne lenni. A három szereplő – Dennis, Warren és Jessica – a középiskola után, két világ között keresi a helyét: közben drogoznak, kavarnak egymással, pénzt lopnak, és félig fájdalmasan, félig viccesen gyilkolják egymást. Bár a dráma évtizedekkel ezelőtt íródott, meglepően pontosan beszél a mai fiatalok kérdéseiről: a helykeresésről, a megfelelési kényszerről, a jövőtől való szorongásról és arról a vágyról, hogy végre komolyan vegyék őket.

A három szerepet a darabot kezdeményező fiatal színészek – Samudovszky Adrián, Trill Beatrix és Váradi Gergely – játsszák, Dohy Balázs rendezésében, akinek ez egyben egyetemi diplomamunkája is. Olvasópróba augusztus elején, bemutató szeptember közepén. A társulat reményei szerint az előadás új kaput nyit a gimnazista és fiatal felnőtt korosztály felé.

Mini-bemutató: Emberek, helyek és dolgok

Az évadnyitó premier után az Emberek, helyek és dolgok című előadás a RAM-ba költözik – ez a bérletesek számára is lehetőséget ad arra, hogy jegyet váltsanak rá.

2. Ellen Babits – Dömötör András rendezése (november)

A második bemutatót a Berlinben és Budapesten egyaránt dolgozó Dömötör András rendezi. A háromszereplős, egyelőre eredeti címén futó Ellen Babits egy német dráma, amely egyetlen este alatt játszódik egy tanárnő otthonában. A címszereplő egy horvát származású kislány, akit talán szexuális abúzus ért – talán nem; ez nem derül ki egyértelműen.

A tanárnőt Gryllus Dorka játssza, akihez beállít egy kollégája (Bányai Kelemen Barna); a tanárnő egy korábbi tanítványával (Sztarenki Dóra) él kapcsolatban. A rendkívül fordulatos darab a hatalmi mechanizmusokat, a #MeToo kérdését és a hatalommal való visszaélés – köztük a szexuális visszaélés – minden formáját vizsgálja. Bemutató november második felében.

3. Molnár Áron önálló estje – munkacímén Megszállott (február)

A harmadik premier különleges vállalkozás: Molnár Áron önálló estje, amelyet Horváth János Antallal közösen hoz létre. Az előadás kiindulópontja Kleist Kohlhaas Mihályának története – egy emberé, aki nem született forradalmár, mégis szembeszáll a saját igazáért azokkal a rendszerekkel, amelyeknek épp igazságot kellene szolgáltatniuk.

A koncepció lényege a közönséggel való folyamatos interakció: az alkotók egy olyan „create work” (devising) jellegű estében gondolkodnak, amely lebontja a negyedik falat, és minden este másképp, más történetből építkezve mesél. A tervek szerint Molnár Áron a parlamentbe is bemegy, kérdéseket tesz fel közszereplőknek, és a reakciókból indul el a dramaturgiai folyamat. Bemutató februárban.

4. Léna – Dobray Sarolta regényéből (április)

A negyedik bemutató Dobray Sarolta nagy sikerű Léna című regényének színpadi adaptációja, a szerző saját átiratában. A regény az Üvegfal folytatása – azt korábban Gryllus Dorka és Simon Kornél vitte színpadra –, és egy párkapcsolati abúzussorozatot mutat be egy nő szemszögéből. A téma, ahogy az egyik alkotó fogalmazott, „csodálatosan teszi láthatóvá azt, ami valójában láthatatlan”: nehezen felismerhető nemcsak annak, aki benne él, hanem annak is, aki kívülről nézi.

A címszerepet Földes Eszter játssza, partnere Rusznák András, vendégművészként pedig Herczeg Adrienn csatlakozik. Az előadást Horváth János Antal rendezi, aki – az Éjjel soha nem érhet végetben már kipróbált módon – ezúttal is sokat dolgozik kamerával és vetítéssel (a videótechnikáért Varga Soma felel). A regényből egyhangú „igen” született az alapítótagok körében; a szövegkönyv az interjú idején még készülőben volt. Bemutató áprilisban.

5. Törzsek (Tribes) – Nina Raine (május)

Az évadot Nina Raine Tribes című darabja zárja, magyarul Törzsek címmel, Éry Franciska rendezésében. A Londonban élő magyar színházi és operarendező – aki az elmúlt években főként nemzetközi operaprodukciókban dolgozott, volt a Montpellier-i Operaház rezidens rendezője, és nemrég rangos díjat is kapott – 2012-ben, a londoni ősbemutatón látta a darabot, amely azóta is mély nyomot hagyott benne.

A történet egy családról szól, amelyben különféle módon kommunikáló emberek élnek egymás mellett. A családban van író, operaénekes, költő és egy siket családtag is. A cselekmény egyik fordulópontja, hogy ez a családtag egyszer kijelenti: addig nem hajlandó beszélni a családjával, amíg azok meg nem tanulnak jelelni. A darab nemcsak a siketségről szól, hanem arról is, hogyan működik – és hol válik diszfunkcionálissá, toxikussá – egy család, és kik azok az emberek, akikre nem figyelünk oda eléggé. A szerepekben többek között Simon Kornél, Trill Beatrix és Brezovszky Dani látható. Bemutató májusban (a próbák már télen elkezdődnek).

Nyitás a legkisebbek felé: gyerekszínházi vízió

Az évad nemcsak a fiatal felnőttek, hanem a legkisebbek felé is nyit. A társulat két olyan színházi emberrel kezd közös munkába, akik a Loupe kötelékében már több sikeres gyerekelőadást hoztak létre: Bánki Gergely színésszel (őt Az éjjel soha nem érhet véget című előadásból ismerheti a közönség) és Fekete Anna látványtervezővel.

A párnak két gyerekelőadása van, amelyeket eddig nagyjából 200 alkalommal játszottak az ország legkülönbözőbb pontjain – a Marczibányi tértől a MOM-on át Borsod legkisebb falvaiig. Tapasztalatuk szerint a gyerekek mindenhol ugyanolyan nyitottak, fantáziadúsak és őszinték; a nehézséget jellemzően nem ők, hanem a „fegyelmező” felnőttek – szülők, pedagógusok – jelentik.

A vízió a látványban és a dramaturgiában is markáns: nem csillámló, ingerekkel túltolt felületekre építenek, hanem visszafogott, természetes anyagokra, amelyekhez a gyereknek a saját képzeletével kell hozzátennie a magáét. A klasszikus értelemben nem interaktív előadások mégis folyamatosan teret engednek annak, hogy a gyerekek „visszadobják a labdát”. A tágabb cél: lassú, soklépcsős munkával formálni azt, ahogyan a felnőttek a gyerekekre néznek és bánnak velük. Az erre épülő konkrét tervekről a társulat a következő hónapokban folyamatosan beszámol.