Kökényesy Balázs kritikája

James Gunn DC univerzuma az idén rajtol el igazán. A Supergirl mellet, még lesz a Clayface horror film és a Lanterns sorozat ebben az évben.

Habár várom a Clayface filmet, őszintén szólva, ami ebből az univerzumból igazán érdekel, az a tervezett Swamp Thing film, aminek még nincs premier dátuma és James Mangold fogja rendezni. Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja játszani majd Batmant. Nem lenne poén, ha itt is Robert Pattinson lenne, csak egy teljesen más stílusban?  

A tavalyi Superman reboot egy egészen szerethető film volt. Nem volt tökéletes, de a reményteli érzete és a színes és világos képi világa üdítő volt. David Corenswet remek volt, mint Superman, és Nicholas Hoult lubickolt a szuper gonosztevő, Lex Luthor szerepében. Most Superman unokatestvére kapott filmet. Milly Alcock ölti magára a köpenyt, mint a karakter.

Ruthye (Eve Ridley) bosszút esküszik, amikor egy gonosz brigantik bandája lemészárolja a fiatal lány családját. A bosszú hadjáratába belekeveredik a gyászoló és iszákos Supergirl is, mikor a brigantik az ő kutyáját, Krpytot is megmérgezi. 

A szuperhős/képregény filmek aranykora sokak szerint véget ért a Bosszúállók: Végjáték után, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem értek egyet. Mindenképp volt egy-két jó film, de az átlag mindenképp lement. És sajnos a Supergirl nem segít a helyzeten. 

A film minden jó szándéka és érdekes ötlete ellenére nem tud összejönni. És ez a kidolgozatlan forgatókönyv miatt van. Sokszor meglepődtem, hogy mennyire nem tudott szórakoztatni. Meglepően humortalan a film, díszlete se nagyon szép és a cselekménynek nincs sürgőssége. Nem unatkoztam, csak vártam, hogy elinduljon a móka. Craig Gillespie rendezőnek nem érezni a stílusát, bérmunkának érződik a film. A főgonosz Krem (Matthias Schoenaerts) sem volt igazán érdekes, habár a színészen látszott, hogy jól szórakozik. 

Milly Alcock mindent belead, de a karaktere egyszerűen nem érdekes. Meg nem is igazán szerethető. Értékelem, hogy milyen irányba akarták vinni a karaktert. Ez nem a reményteljes hős, mint amilyen a Melissa Benoist verzió volt, hanem egy gyászoló, cinikus, önpusztító alkoholista. Ez mindenképp lehetőség egy jó megváltás sztorira vagy antihősre. De nincs egyik lehetőség se kidolgozva rendesen, a bajtársiasság nem érezhető Ruthye és Supergirl között és a címbéli főhős karakter fejlődésének nincs ereje. A harmadik felvonásban a film kicsit összeszedte magát és szórakoztatóbb lett, habár nem volt lenyűgöző.

Keserű örömöt ad még az, hogy van a filmben két alakítás, amire ha a film fókuszált volna, talán jobb lehetett volna. Az egyik Eve Ridley alakítása mint Ruthye. Nemcsak a karakter érdekes, de jobb a karakterfejlődése és a színésznő szívvel lélekkel alakít. És beszéljünk arról a karakterről, akire mindenki várt: Jason Momoa mint Lobo. Habár a szerep inkább egy cameo, folyamatosan szórakoztatott. Sokkal jobb volt a bajtársiasság közte és Ruthye között, olyannyira, hogy jobb fő karakterek lehettek volna. 

James Gunn univerzumában van bőven lehetőség. Remélem Supergirl legközelebb egy sokkal jobb forgatókönyvet kapp benne. 

4/10