Szőke Anikó cikke

Vajon milyen lehet a világűr? Élnek benne rajtunk kívül értelmes lények? Vagy teljesen egyedül vagyunk? A nagy űrtávcsövek, melyek évtizedek óta róják a messzeséget, sokkal érdekesebb és szebb tájakról küldenek képeket, mint a mi naprendszerünk. De mi ezt szeretjük, ezt a Naprendszert, és bizony itt is vannak nagyon furcsa és szép dolgok.

Sajnos azonban a Hold felszínére legutóbb csak 1972. Decemberében jutottunk el. Azóta nem jártunk ott. A Mars pedig az a bolygó, mely hozzánk közel kering a Nap körül. Születnek tervek folyamatosan arra vonatkozólag, hogy hogyan népesítenénk be a Holdat, a Marsot. Terraformálásra gondolnak ezzel kapcsolatban, és ennek megvalósítása igazából már nincs is olyan nagyon messze. A budai BTM Vármúzeumban az Űrhajózás története című kiállítást azoknak érdemes megnézni, akiket az ötvenes évektől kezdve a nyolcvanas évekig bezárólag érdekel ez a téma. A sci-finek, a tudományos fantasztikumnak óriási irodalma van, és néhány ötletet, amelyek e témában születettek, megvalósítottak már a világűr kutatásában, vagy az űrhajózásban.

Azonban még mindig mondhatjuk azt, hogy gyerekcipőben járunk. De most nem is erről szeretnék beszélni, hanem az elmúlt, kommunista „átkos” rendszer űrkutatással, űrutazással, és a tudományos fantasztikus irodalommal, filmkultúrával kapcsolatos dolgaival, mely a Rákosi érától a Kádár rendszerig tartott. A BTM Vármúzeumban az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig bezárólag sorakoznak relikviák nemcsak a sci fi világából, hanem a valóságos magyar űrhajózás emlékeiből is. Mi magyarok mindig nagy szerepet játszottunk Európa életében – mióta itt vagyunk a Kárpát medencében. Így volt ez István király idejében, Mátyás király alatt, és az Osztrák-Magyar Monarchiában. De a nyolcvanas években, a Szovjetunió fennhatósága alatt is sikerült felemelkednünk, Farkas Bertalannak űrhajósnak szó szerint. Az eseményről sok fotó és újsághír létezik, és emléktárgy őrzi nevét, arcát.

Hiszen akár tetszik, akár nem, a gulyáskommunizmusban sok ember élt jól. Megvolt a korszak szépsége, külön fejezetet lehet szentelni az akkori sci fi irodalomnak, a tudományos fantasztikus filmeknek, és az űrhajózásnak. Rengeteg írás született, és filmeket is gyártottak. A hazai irodalomban nagyon gazdag repertoár alakult ki. Művészeti téren sok nevet lehet megemlíteni, például Helényi Tibort, Korga Györgyöt, Kuczka Pétert, hogy csak néhányukat említsük. A hazai Galaktika folyóirat nagyon népszerű volt, mára a régi formájában sajnos megszűnt. A mostani tárlat egy hatalmas korszakot ível át, és ebben a korszakban bizony igen népszerű volt a tudományos fantasztikum, az űrhajózás. Egyébként még Örkény István is írt sci-fi novellát, melybe bele lehet hallgatni a kiállításon. Mézga Aladárral és Pirx kapitánnyal is találkozhatunk. Utóbbira mindenki emlékszik aki akkor volt gyerek. Azok a kiemelt szerepet kapó kávéfőzők és konyhai eszközök, melyek az űreszközöket és építményeket, hajókat voltak hivatottak megjeleníteni, kiemelt szerepet kaptak. Ma már ez elég nevetségesnek tűnhet, de akkor jól átjött a szándék.

Egyébként hallhatunk még interjúkat, belenézhetünk filmekbe is. Bár nem egy időgép segítségével, de otthon érezhetjük magunkat egy gyerekszobában, játékok közt, egy nappaliban, az Orion című film részleteit nézve, de eljuthatunk egy híres szálloda halljába is. Díszleteket és játékokat, korabeli újságokat és plakátokat is láthatunk. Vagyis szinte teljes körű betekintést nyújt ebbe a korszakba a tárlat, merthogy nemzetközi szinten is említésre méltó eredményekkel büszkélkedhetünk. Aki űrhajós akar lenni, az feltétlenül nézze meg a kiállítást, de azoknak is ajánlom, akik nem, hiszen kitűnő családi program lehet ez az érdeklődőknek. A bemutató július 31-ig látogatható.