Murányi Zita interjúja

Október 15-től vetítik a hazai mozikban a Még egy kívánság című romantikus vígjátékot, amely a Megafilm Service gyártásában készült. A film vezető producere Helmeczy Dorottya, vezető rendezője Dobó Kata, társrendezője pedig Szilágyi Fanni. A premier előtti vetítés után a film három szereplőjével, Hermányi Mariannal beszélgettünk a közönség reakcióiról, a forgatás emlékeiről, valamint arról, milyen gondolatokat és érzéseket hagyott bennük az elkészült alkotás. 

Murányi Zita: Említetted, hogy nem most láttad először egészben a filmet, de te magad is kíváncsi voltál arra, milyen hatást gyakorol majd rád. Most milyen üzenetet adott?

Hermányi Mariann: Most először láttam a filmet közönséggel együtt, eddig csak a kollégákkal néztük meg. Nagyon meglepett, hogy milyen sokan élvezték, és mennyien nevettek rajta.

Tanulságos volt látni, mely részek laposodnak el, hol érzem azt, hogy a néző is veszít az energiájából, és hol kap újra erőre a film. Voltak olyan részek, amelyeket én nem éreztem viccesnek, mégis egy emberként csattant fel a nézőtér. Elkezdett lélegezni és élni a film. Ez az egyik legizgalmasabb része: meglátni, hogy amit mi kigondoltunk, azt a nagy közönség hogyan érti majd.

Murányi Zita: Van a filmnek egy keményebb, anya–lánya szála is. Számomra kissé hirtelen volt a váltás. Téged mennyire érintett meg a történetnek ez a vonala?

Hermányi Mariann: Szeretem, hogy a film nem jelzi előre, hogy ebből probléma lesz. Csak azt látjuk, hogy valamiféle nem működő kommunikáció van anya és lánya között. Éppen azért szeretem, hogy a történet hirtelen húzza be a féket, mert erre nem lehet felkészülni. Ahogyan az életben sem tudsz felkészülni arra, amikor valaki egyszer csak bevallja, hogy bajban van, és lehet, hogy fél év múlva már nem fog ott ülni veled. Filmnyelvileg talán hirtelennek hat, én azonban szeretem, amikor egy film az élethez hasonló hatásokkal dolgozik. Nagyon szeretem ezt a szálat, mert mindig meglep, és nagyon hamar, nagyon mélyre megy bennem, amikor nézem.

Murányi Zita: Te vagy a film abszolút főszereplője. Azóta már más produkcióban is dolgoztál, de mennyire tudtál elszakadni ettől a szereptől? Mennyire vagy még benne?

Hermányi Mariann: Igazából nagyon hiányzik, mert nagyon jó volt a forgatás. Szerettem bejárni dolgozni, és nagyon szerettem a kollégáimat. Sok emberrel már korábban is dolgoztam együtt. Nagyon szerettem a sminkesemet, a fodrászomat és a stylistot; nagyon egy hullámhosszon voltam a beauty-részleggel. Engem sokszor nehéz felöltöztetni és sminkelni, mert rusztikusabb az arcom és a személyiségem, de szerintem ezt eddig ők oldották meg a legjobban. Szépnek éreztem magam, és ez nagyon fontos. Tudom, hogy felszínesnek tűnhet, de nekem fontos volt.Az is sokat jelentett, hogy rengeteget elemezhettük a szöveget és próbálhattunk, valamint hogy megvolt az összhang a rendezőkkel és a stábbal. Most forgattam a legtöbbet egyhuzamban, és egy ilyen hosszú forgatásnak van egy csodálatos pontja: amikor már mindenkit névről ismersz. Azt is, aki reggel érted jön, és azt is, aki a kamera mögött az élességet állítja. Olyan emberekkel is beszélgetsz, akikkel máskor talán nem tennéd; mindenkinek név szerint köszönsz, és mindenkivel kialakul egy saját kis poénod. Tényleg olyan, mintha családi közegbe érkeznél dolgozni. Ezt nagyon szerettem benne.

Murányi Zita: Volt olyan jelenet, amely kimaradt a filmből, pedig jó lett volna, ha benne marad?

Hermányi Mariann: Sok. Fecó karakterének múltjába például mélyebben belemegyünk, és jobban megmutatjuk, miért lett olyan szúrós jellem, amilyen. Juli kíván is vele kapcsolatban néhány dolgot. Ez a szál végül kimaradt, amit sajnálok.