Talán nem vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy a Pixar régi, klasszikus meséi egyfajta aranystandardot vagy etalont jelentettek. A Fel!, a Toy Story, A Szörny Rt. vagy A hihetetlen család örök klasszikusok. Senki sem felejti el a L’ecsót és a Némó nyomábant sem. Ezeknek a történeteknek lelke van, és nem számít, hány éves vagy, találsz bennük valamit, ami megérint. Hogy illik ebbe a sorba a Pixar legújabb filmje, az Agyugrász? Huh… no, erre nem lehet egyetlen rövid mondattal válaszolni, vagy letudni azzal, hogy tetszett vagy sem.

Nézzük meg tehát az új animációs filmet!

Az animációs stílus

Ami először az ember szemébe ötlik, még mielőtt egyáltalán beindulna a történet, az az animációs stílus. Én nem igazán szeretem ezt a fajta látványvilágot. Nem kifejezetten csúnya, de még a sarat is képes sterillé tenni. Jó, talán túlzok, és ez egy személyes preferencia. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik lelkesednek érte, és tény, hogy sokkal rosszabb megvalósításait is láttam már ennek a stílusnak. Az viszont kétségtelen, hogy nem mindenkinek lesz a szíve csücske. Ennek ellenére nagyon megéri adni neki egy esélyt.

Miért?

A történet és az üzenet miatt. De kezdjük az elején, mert van itt minden. Minden is.

A történet és a tanulság

Szóval, a főszereplőnk, Mabel, nagyon szereti a természetet, már csepp lurkó korától fontos neki. A természet szeretete összekapcsolódik a nagymamájával töltött idővel, akivel mindig egy tisztáson csodálta a békés tájat egy szikláról. Ő tanította meg az indulatai kezelésére, a természet szeretetére és elfogadta őt olyannak, amilyen. Ez a rész felidézte bennem Fel! ikonikus felvezetőjét. Ó, nem üt akkorát, hiszen mi tudna akkorát ütni, de mindenképp hatásos, és több rétege van. Mabel a nagymamáját elvesztette, és most a tisztás is veszélybe került, amihez annyi emléke köti, mert a polgármester körgyűrűt akar építeni az erdőn keresztül.

Innen indul a fő konfliktus: az autópálya azért épülhet meg, mert eltűntek az állatok a tisztásról. Kell egy hód, aki visszaállíthatja a természetes egyensúlyt. Mabel eldöntötte, hogy rávesz egy hódot, hogy visszaköltözzön és építsen gátat. Megtudja, hogy a tanára titokban egy olyan projektet vezet, ahol robotállat testbe helyezik az emberek tudatát. Az Avatar hasonlatra már az előzetes is rájátszott. Természetesen a meggondolatlan Mabel azonnal beülteti a tudatát a hódba, és innentől indul az igazi őrület.

Az állatok világa egyszerre őrült, komikus, szép, szomorú és még sorolhatnám. Mabel találkozik a királlyal, a hóddal. Bevallom, én imádtam George királyt. Az örök optimista, aki mindenkiben a jót látja, nemcsak humorforrás. Remek volt, hogy a múltja adott neki egy plusz szomorú réteget. Az erdő más állatai is remekelnek, persze nem mind, hisz nem jutott mindenkire annyi idő. Az állatkirályok ötlete is jó volt.

Az állatok itt is összefognak az ember ellen, mint anno a Vadkalandban, szóval van, aki azt mondaná: ez volt már. De! Valahogy a történet mégsem esik a lerágott csont csapdába. A látásmód és az üzenet egyedivé teszik.

Mert az Agyugrász nemcsak a környezetvédelemről szól. A tanulság sokkal rétegeltebb annál, hogy “védd a természetet”. A legszebb rétege az, hogy tudd, hogyan segíts helyesen. Mert a segítség visszafelé is elsülhet. És néha több szempontból is meg kell nézni a dolgokat. Remek volt látni a polgármester szemszögét. Nem, ő nem a klasszikus “gonosz”. A konfliktusa Mabellel nemcsak a környezetvédelemről szól. A kémia remekül működik közöttük.

Az állatok offenzívája kaotikusan őrült. A “csúcsragadozó” haláli. No, és az autósüldözés zseniálisan vicces volt.

Sok őrült jelenet, nagyon pörgős események, teljes káosz, de mögöttük valahogy mégis ott vannak elcsepegtetve a tanulságok.

Nem is írok több konkrétumot arról, mi történik; a lényeg, hogy a történet jó, ha az ember elfogadja azt a maga elborult, kaotikus módján. A tanulságok is a helyén vannak, ahogy az egy jó Pixar-filmhez illik. Kreatív a klisék ellenére is. Ötletes, vicces és mégis elég mély, hogy méltó legyen a stúdióhoz. És mondtam már, hogy nagyon vicces?

Korhatáron innen és túl

Egy valami viszont szemet szúrt: az Agyugrász szerintem nem 6+ a korhatár megjelölés ellenére. Vannak jelenetek, amelyek kifejezetten ijesztőre sikerültek. 8-10 éveseknek már rendben lehet, de a kicsik nem biztos, hogy értékelni tudják a nagy hangulatbeli ingadozást a nagyon viccestől a paráig. Néha egyetlen jeleneten belül képes nagyon gyorsan ugrálni a hangulat. Ez felnőttként hullámvasút, egy kisgyereknek túl sok.

Összegzés

Tetszett? Ó, igen.

Tökéletes? Nagyon nem.

Szórakoztató? Mindenképp.

Klasszikus? Nem. Nem hiszem. Majd az idő eldönti.

Olyasmi, amit megmutatnék a fiaimnak, amikor kicsit nagyobbak lesznek? Igen. Azt hiszem, igen.

Összefoglalva, az Agyugrász utóbbi idők legjobb Pixar-filmje, így mindenképp megéri a ráfordított időt.