Kökényesy Balázs cikke

Ez a filmfesztivál felért egy lelki gyógyúlással. 

Filmesként a nyár utolsó napjait nem is lehetett volna kellemesebb módon tölteni, mint egy filmfesztiválon. Sok film, jó társaság, egy gyönyörű város, közönségtalálkozók és beszélgetések. A kánikula után jó volt élvezni a nyarat.

Augusztus 27.

Reggel tízkor indultunk busszal Veszprémbe. Már az, hogy egy remek társasággal mentem a fesztiválra felvidított. Szinte gyógyító volt ez a kikapcsolódás. A Dargay Attila portréfilm volt az első vetítés, amire elmentem. Jó élményt volt annyi mindent megtudni a magyar animáció egyik legfontosabb személyéről. Utána a Pipás filmet néztem meg. Egy egész érdekes és jól összerakott börtön dráma. Nem a legérdekesebb történet a Pipásról, de mindenképp szeretném ezt a vizuális világot egy nagyobb költségvetésű Pipás filmben látni és Goldberg Emília jövőbeli filmjeit kiváncsian várom. A nyitóünnepségen beszédet mondott Kolozsi László és Osvárt Andrea és megnéztünk egy immerszív animációs előadást. Az étel és ital az ünnepségen külön dicséretet kap. A nap végül a Minden csillag filmmel végződött. Már láttam, de egy újranézés sosem árt. Most erősebbet ütött drámailag. A nosztalgia jól esik, de hosszú távon nagyon ártalmas. 

Augusztus 28.

Egy premierrel kezdtem. A Föld és Vas antológia filmmel, ami három magyar kivándorlás történetet mesél el, három különböző korszakban. Egy jól megrendezett filmet kaptunk, nem kevés drámai erővel és remek alkotásokkal. És utána jött a fesztivál meglepetés filmje nekem. A Belső tér. A dokumentumfilm Dr. Dékány Gyula munkájáról nemcsak jó, de az eseményt bearanyozta a beszélgetés, ami a film után volt. A közönségtalálkozókon mindig az a szép, hogy megtudhatod a filmkészítők vagy a színészek szemléletét, nemcsak a filmről, de magáról a filmművészetről is. És itt Dékány Gyula gyönyörű válaszai és életszemlélete egyszerűen elvarázsolt.

Augusztus 29.

Az utolsó nap a fesztivál legjobb eseményével indult, ami a Speciális filmfesztivál filmjeinek vetítése és az azt követő kerekasztal beszélgetése volt. A Hajrá, Tete dokumentumfilm is volt vetítve, ami egy paralimpikon mindennapjait mutatja be. Megindító volt. Sokat tanultam az eseményen. Utána voltam három beszélgetésen a Nyárkertben, ahol a végén már meg sem lehetett számolni, hogy hány témát dolgoztak fel  magyar filmmel kapcsolatban. Nagyon informativ volt és a szünetek között is volt egy pár remek csevegés. Végül a fesztivál a Még egy kívánság premier előtti vetítésével végződött, ahol a film stábja és színészei is jelen voltak. Aztán végül busszal mentem haza Budapestre, ugyanúgy egy jó társasággal. 

Ez volt az első fesztivál, amire sajtó akkreditációval mentem. Nagyon megérte. Remélem jövőre még ennél is jobb lesz.