Október 15-től vetítik a hazai mozikban a Még egy kívánság című romantikus vígjátékot, amely a Megafilm Service gyártásában készült. A film vezető producere Helmeczy Dorottya, vezető rendezője Dobó Kata, társrendezője pedig Szilágyi Fanni. A premier előtti vetítés után a film főszereplőjével, Kádár L. Gellérttel beszélgettünk a közönség reakcióiról, a forgatás emlékeiről, valamint arról, milyen gondolatokat és érzéseket hagyott benne az elkészült alkotás.

Murányi Zita interjúja

Murányi Zita: Mariannhoz hasonlóan gondolom, te sem először láttad a filmet.

Kádár L. Gellért: Most láttam másodszor.

Murányi Zita: Milyen élményt adott ez a vetítés?

Kádár L. Gellért: Jó volt. Első alkalommal nagyon figyeltem a részletekre, még arra is, hogyan látom magamat a vásznon. Most viszont már el tudtam engedni ezt, és hallhattam a közönség reakcióit. Arra nincsenek szavak. Amikor hallom, hogy működik az a munka, amelybe időt és energiát fektettünk, működnek a poénok, a forgatókönyv és minden más, az nagyon jó érzés.

Murányi Zita: A személyes kedvenc jeleneteid és a nézői reakciók mennyire voltak összhangban?

Kádár L. Gellért: Abszolút. Ha egy egytől tízig terjedő skálán kellene értékelnem a nézői visszajelzést, ahol az egyes a legrosszabb és a tízes a legjobb, akkor ez tízes volt.

Kedvenc jelenetem sok van. Nagyon szeretem azokat, amelyek Juli nyaralójában játszódnak. Zebegényben forgattuk őket, egy gyönyörű helyen, mesés volt. Bár a filmből ez nem látszik, rettenetesen hideg volt, mert már az ősz elején-közepén jártunk. A hideg ellenére színészként azokat a jeleneteket volt a legjobb megélni.

Murányi Zita: Ha Karesz helyzetében a barátaiddal kellene szembemenned azért, hogy előrébb juss, úgy cselekednél, ahogyan ő?

Kádár L. Gellért: Attól függ. Ha egy olyan csapat tagja lennék, amellyel együtt élek, mozgok és akár zenélek is, biztosan nem mennék szembe a többiekkel azért, hogy magamat piedesztálra emeljem. Ha viszont egyedül lennék, és úgy kapnék egy ilyen lehetőséget, kérdés nélkül azt mondanám: az én életem az enyém, és nekem kell kiköveznem a saját utamat.

Murányi Zita: Júliusban került fel a YouTube-ra a Tegyél csodát! című dal. Ez lehet egy lépés afelé, hogy egyszer valódi zenekarként is folytassátok?

Kádár L. Gellért: Nagyon élvezem ezt a műfajt, de ha zenei irányt kellene választanom, biztosan nem ezt a vad rockos világot választanám. Nagyon szeretem az orchestrális zenét. Ha beszélhetünk saját stílusról, inkább a filmzenék irányába orientálódnék, mint amilyenek Hans Zimmer vagy Ludovico Einaudi művei. Ha zenekart kellene alapítanom, biztosan nem egy ilyen formációba fognék bele.

Murányi Zita: Legutóbb említetted, hogy castingokra jársz. Születtek már eredmények?

Kádár L. Gellért: Persze, lettek eredmények. Azt jelezték vissza, hogy ha egy kevésbé híres vagy kevésbé közismert színészt szeretnének…

Murányi Zita: Milyen karakterekben gondolkodsz a jövőben?

Kádár L. Gellért: Színészként erre nehéz válaszolni, mert nagyon sok mindenben lehet gondolkodni. A lényeg, hogy legyenek lehetőségek, hiszen akkor új színeket is megmutathatok. Amíg viszont nincs lehetőség, addig csak malmozás van, a malmozással pedig nem sokra jutok.