Kökényesy Balázs kritikája

Nem semmi nyara van a horrorfilmeknek: a Backrooms és a Megszállottság hatalmas kasszasikerek lettek, A Léviták könyve is erős alkotásnak bizonyult, most pedig megérkezett az új Insidious is. Ezúttal egy új démon tűnik fel a távolban, és Gemmát (Amelia Eve) kezdi kísérteni az álmaiban. A rémálmok hamarosan valódi harccá válnak: Gemmának nemcsak a kislányát kell megmentenie, hanem talán az egész világot is.

Az Insidious filmek mindig fontosak lesznek számomra. Akkor láttam őket először, amikor komolyabban kezdett érdekelni a filmkészítés és a horror műfaja. Az első rész máig azt bizonyítja, hogy lehet jó kommersz horrort készíteni érzelmi mélységgel, erős történettel és érdekes mitológiával. A modern, nagyközönségnek szóló horror reneszánszát – A démonok között univerzuma mellett – ezek a filmek is nagyban elindították. A folytatásokkal már vegyesek az érzéseim. Mindegyikben akadt néhány félelmetes jelenet, erős operatőri munka és jó rendezői ötlet. A karakterek általában szerethetőek maradtak, a készítők pedig úgy bővítették a mitológiát, hogy a filmsorozat világa nem esett teljesen szét. Ugyanakkor egyik epizód sem tudta visszahozni az eredeti rész érzelmi súlyát, és egy idő után a franchise horrorban, karakterekben és történetben sem nagyon tudott újat mondani.

Nem lehet azt mondani, hogy rosszul összerakott filmről van szó. A képi világ továbbra is átadja a sorozatra jellemző melankolikus hangulatot, a történet bővíti a mitológiát, és akad benne néhány jól működő jumpscare. Sőt, időnként a testhorror felé is kikacsint – aki fél a fogorvosoktól, az semmiképpen ne nézze meg. Leginkább az operatőri munka emelkedik ki. Sok az átlagosnál hosszabb snitt, a lendületes kameramozgás, és néhány szuperközeli is tökéletes pillanatban érkezik. Jacob Chase rendezése szintén erős: szívesen megnéznék tőle a jövőben egy testhorrort vagy akár egy akcióthrillert is. A színészek is jól teljesítenek, különösen Amelia Eve a főszerepben. Gemmaként hitelesen formálja meg a végsőkig elszánt édesanyát. Lin Shaye is visszatér Elise szerepében, ami mindig öröm, hiszen ő a sorozat legismertebb karaktere. Ezúttal azonban a jelenléte inkább tűnik erőltetett cameónak, mint valóban szükséges szerepnek.

Ahogy a korábbi folytatásoknál, itt is elsősorban a dramaturgia okozza a problémát. A cselekmény időnként túlságosan siet, mintha a film abból indulna ki, hogy minden néző tökéletesen ismeri már a sorozat szabályait és világát. Emiatt az újonnan érkezők könnyen elveszíthetik a fonalat. Az első rész Lambert családjához kötődő érzelmi mélysége is hiányzik. A történetmesélés helyenként furcsán működik, több jelenet inkább válik akaratlanul viccessé, mint félelmetessé. Gemma háttértörténetét, valamint a lányával való kapcsolatát is sokkal alaposabban ki lehetett volna bontani. Az új démon sem igazán működött nálam: a dizájnját inkább találtam nevetségesnek, mint rémisztőnek.

Ha egy nézhető, látványosan elkészített horrorfilmet kerestek, az új Insidious elegendő félelmetes pillanatot és hangulatos képet kínál. A sorozat rajongói valószínűleg értékelni fogják a mitológia további bővítését is. Mégis nehéz nem azt érezni a végén, hogy ez a film sokkal több is lehetett volna.