Jánossy Zsuzsanna cikke

Irvin D. Yalom 2012-ben megjelent A Spinoza-probléma könyvében a valóságot és a képzeletet gyúrja egybe felejthetetlen lélektani-bölcseleti regénnyé. A filozófiai kérdések iránt mélyen érdeklődő pszichiáter párhuzamosan mutatja be Baruch Spinoza 17. századi holland gondolkodó életét, filozófiáját és hatását Alfred Rosenbergre, arra a nemzetiszocialista ideológusra, akinek speciális alakulatát a második világháború alatt a titokzatos “Spinoza-probléma” kivizsgálására vetették be.

A regény hatalomról és szorongásról, jó és rossz eredetéről, szabadságról és a rettegés zsarnokságáról szóló két párhuzamosan futó történet titokzatos szereplőinek lelki életéről és gondolkodásáról szól. A szerző bevallása szerint Spinoza régóta érdekli, szeretett volna írni erről a 17. századi merész gondolkodóról, aki végtelenül magányosan írta könyveit, amelyek valóban megváltoztatták a világot. 

Spinoza szerint Isten olyan isten, aki minden szubsztanciát magában foglal, aki nem kockázik a világmindenséggel, vagyis kivétel nélkül minden történés a természet törvényeinek szabályos rendjét követi, a gondolatokat, érzéseket, eszméket korábbi élmények okozzák. Isten nem kicsinyes, nincsenek korlátai, sem elvárásai. Előtte minden nép egyforma. Elmélkedéseiben előre jelezte a szekularizációt, a liberális demokratikus politikai berendezkedésű állam születését, a természettudomány felemelkedését, kikövezte az utat a felvilágosodáshoz. A legmegfogóbb talán az, hogy 23 évesen a zsidók kiközösítették, visszavonhatatlanul elrendelték, hogy minden zsidó, még a saját családja is örökre kerülni köteles, nem kereskedhettek vele, nem olvashatták a szavait, nem közelíthettek meg 3 m-nél jobban. Hátralévő életében pedig a keresztény cenzúra korlátozta.

Ezzel párhuzamosan, de eltérő térben és időben, az érettségi előtt álló fiatal Rosenberg zsidóellenes iskolai kampánybeszédére tanárai reakciójaként azt a feladatot kapta, hogy értelmezze Spinoza elmélkedését Goethe önéletrajzából. A rövid felkészülési idő miatt nem tudott érdemben felkészülni, ezért megígéri tanárainak, hogy tovább foglalkozik a témával. Ígérete megtartásában  kíváncsisága motiválja, mivel nagyon érdekli, hogy példaképe, Goethe, miért tartja nagy jelentőségűnek és miért tanulmányozza mélyrehatóan Spinoza elméleteit.

Yalom szerint Spinoza filozófiája arról szól, amiket a szakterületén, a pszichiátriában nagy jelentőséggel tud felhasználni. Ahhoz, hogy Spinoza történetét elbeszélésként megírja, csak személyes szaktudása nyújtott segítséget. Mivel nem állt rendelkezésére olyan anyag, ami rendes körülmények között elbeszélésre kínálkozik, a szerző úgy döntött, hogy a filozófus belső életéről ír regényt.

Egy Amszterdamban tartott előadássorozat alkalmával, kért egy szabadnapot, amit a Spinoza Múzeumban töltött el. Akkor kapott szabad betekintést Spinoza könyvei közé, amelyekről kiderült, hogy igazából csak másolatok, mert a háború alatt minden személyes tárgy és azzal kapcsolatos dolog eltűnt. A múzeum személyzetétől a következő információt kapja: Az ERR birodalmi vezetői bevetési törzs, vagyis Alfred Rosenberg náci antiszemita fő ideológus irányította a fosztogatást a Harmadik Birodalom javára. Az ő parancsára a háború alatt végigrabolta Európát, először csak a zsidó kultúrjavakat kobozták el, majd minden értéket.

A rablásban nem a pénz volt a lényeg, hanem titkos érdeklődést tanúsítottak Spinoza iránt. Rosenberg egyik tisztje az a náci, aki a helyszínen a könyvtár kifosztását intézte, hivatalos jelentéséhez egy sokatmondó megjegyzést fűzött: “Értékes korai műveket tartalmaz, amelyek nagy fontosságúak a Spinoza-probléma felderítéséhez”. A könyveknek egy időre nyoma veszett, aztán 1946-ban egy németországi sóbányában találtak rájuk néhány kivételével.

A nácik a holland zsidók 80 százalékát megölték, de fent a Spinoza-ház padlásán valaki mégis egész a háború végéig szeretettel gondoskodott két zsidó nőről, miközben a földszinten Rosenberg bevetési törzsének egy tisztje kifosztotta és lepecsételte a múzeumot és kisajátította az épületet. Vajon miben állhatott a Spinoza-probléma?

Irvin David Yalom 1931. június 31.-én született Washingtonban, orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. Az amerikai főváros egyik legszegényebb, bűnözőkkel teli negyedében nőtt fel, olyan környezetben, ahol veszélyes kalandnak számított a városi könyvtárig is eljutni. 

Irvin D. Yalom a Stanford Egyetem pszichiátria professzora, a világ egyik legelismertebb pszichoanalitikusa, író. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző további regényei A Schopenhauer-terápia, az Amikor Nietzsche sírt és a Terápiás hazugságok világszerte rendkívül népszerűek, és magyarul is olvashatók.