Jánossy Zsuzsanna ajánlója

A Nyugaton a helyzet változatlan Erich Maria Remarque 1929-ben megjelent regénye. Ez az egyik legsikeresebb I. világháborús regény, amit a világ szinte minden nyelvére lefordítottak. A szerző a könyv címeként a háborús propaganda egy jellegzetes frázisát használta fel, amelyet megtalálunk az utolsó fejezetben egy hadi jelentés tartalmaként, miszerint az emberi veszteség természetes velejárója a háború eseményeinek. E háborúellenes remekműve hatalmas sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szemben álló hadsereg.

A regény egy 19 éves fiatalember és ifjú társai szemszögéből, minden illúzió nélkül mutatja be a háborút, annak elviselhetetlen borzalmait. A regény főhőse, Paul Bäumer, aki kortársaival egyetemben semmi mást nem látott még a világból, mint az iskolát és a frontot. 

Az iszonyú front mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. A mű erőssége a könyörtelen háborús valóság kíméletlen leírása, a gáztámadás, a szakadatlan pergőtűz, a súlyos sebesülések precíz megformálásai, a gázmérgezésben meghaltak, a robbanás áldozatai, az elvérzett halottak képei. A képek, események bemutatása kétséget kizáróan hiteles. Annyira szemléletes módon van leírva, hogy magunk előtt látjuk, a hangokat halljuk, amit a robbanás során cafatokra szakad az ember. Véres, horror jelenetek elevenednek meg, nem csak olvassuk, hanem tanúi vagyunk az eseményeknek. Az szerző képes átadni, éreztetni velünk a szereplők szenvedéseit, éhségüket, félelmeiket, kínjaikat, de elmaradhatatlan, fiatal csibészségüket is megmutatja. A regény ennek a nemzedéknek, értelmetlen szenvedéseiknek és kiábrándulásuknak a története.

A Nyugaton a helyzet változatlan nem egyszerű életrajzi regény, hanem zsigerien érzékletes megjelenítése a háború embertelenségének. A frontról nincs visszaút, nincs boldog befejezés: még a túlélők is traumatizáltak maradnak egészen halálukig: „Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.” (a könyv mottója)

A szerző ebben a művében is helyet ad a szerelemnek, amely melegséget és reményt nyújt a kilátástalan helyzetekben. A feszült, nyomott hangulatot egy szusszanásnyira feloldja egy libalopás jelenettel, aztán egy éjszakai úszó kalandon is drukkolhatunk hőseinknek.
            A rohamosan fasizálódó Európában a könyvet több országban is betiltották, Hitler hatalomra jutásakor műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették. Elterjesztették róla, hogy nem vett részt az első világháborúban, hogy zsidó származású, s hogy a neve nem Remarque, hanem Kramer (ennek fordított olvasata a Remark). 

A születési nevén Erich Paul Remark 1898. június 22-én Osnabrückben látta meg a napvilágot egy katolikus munkáscsaládban. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. 1916-ban kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, de tanulmányait hamar meg kellett szakítania, mert besorozták. Korai műveiben az első világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a részt vevő katonák szemszögéből. A front embertelen körülményeitől kezdve a hazatérésig minden megpróbáltatás benne van regényeiben. A frontról visszatérve, folytatta tanulmányait és 1919-ben végzett. 1933-ban Svájcba emigrált. 1938-ban megvonták német állampolgárságát. Élt Amerikában, majd 1948-ban tért vissza Svájcba és ott élt haláláig.

Erich Maria Remarque a 20. század egyik legsikeresebb írója, regényeit megfilmesítették, DVD-re vették, számtalan nyelvre lefordították. (forrás: Wikipédia)

A műből 1979-ben újabb filmváltozat készült Delbert Mann rendezésében, 2022-ben pedig az Edward Berger rendezte legújabb változat elnyerte a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat.

Az első fejezet elolvasása után én személy szerint azzal nyugtattam magam, hogy, bár nagyon kegyetlen sorsuk van a katonáknak, a főhős túl fogja élni a háború kínjait, mivel ő a mesélő. A regény elolvasása után, de akár közben is felismerhetjük, hogy mi kiváltságos helyzetben vagyunk. Békében élünk, csak a történelemből ismerjük a háborút és annak kegyetlen következményeit. Biztonságban vagyunk, nem szenvedünk élelmiszer hiányban, szabadon utazhatunk, napról-napra fejlődő orvostudomány áll a rendelkezésünkre. Összehasonlítva a regény szereplőivel, a mai fiatalok nem az életükért kell megküzdjenek, hanem a céljaik eléréséért. A háború minden időben kegyetlen és nincsenek igazi győztesei, mert mindenki áldozatot hoz. A regény témája ma is aktuális, hiszen a világ minden pontján városok lángolnak, drónok robbantanak és ágyúk dörögnek. Nekünk mégis hálálkodni van okunk.