Jánossy Zsuzsanna könyvajánlója

A Rekviem egy álomért Hubert Selby 1978-ban megjelent regénye, ami a ’70-es évekbeli amerikai függő társadalom önkontroll nélküli életmódjának tragédiáját taglalja. Filmes változata 2000-ben Darren Aronofsky rendezésében jelent meg.

A történet főszereplője anya és fia, Sara és Harry, Harry barátnője, Marion és Harry barátja, Tyrone. A szereplők egy jobb világról álmodoznak és azt szeretnék valóra váltani, azonban a cselekmény előrehaladtával egyre inkább a függőségükbe ragadnak. Harry és Marion szerelmesek egymásba, közös terveik vannak, Tyrone pedig a mélyszegénységből szeretne kiemelkedni.

A történet első fele a könnyelműségeket, önbecsapásokat részletezi. A fiatalok nagy dolgokat szeretnének elérni, de könnyelműek, komoly hozzáállást, erőfeszítést, tetteket nem mutatnak fel. Egyetlen tettre szólító stimuláló tényező a szer fogyása. Az asszony, Harry anyja a hiányérzetet, magányosságot, a vágyakozás érzését szeretné legyőzni. Marion egy tehetős házaspár lánya, aki szüleit hazugságban tartva süllyed egyre mélyebbre. Mindannyian az illúzió és a valóság között tengődnek a teljes lecsúszásig. A regény lecsúszás folyamatát leíró része az olvasó számára is kínzó és elrettentő.

Sara Goldfarb magányosan él New York perifériáján egy sivár brooklyni lakótelepen drogozó fiával. A folyamatos tévézés mellett a kelleténél többet eszik, ezért kicsit túlsúlyos. Kedvenc TV-társaságának ügynöke telefonhívására – miszerint szerepelni fog egy vetélkedőben -, kemény fogyókúrába kezd. Tablettákat kezd szedni, amik függőséget okoznak nála. Ennek következtében pszichiátrián köt ki, ahol elektrosokk-terápiával kezelik.

 A három fiatal nagy mennyiségű heroint vásárol, hogy azt terjesztve meggazdagodjanak. A kereskedés csapdává válik, mivel függővé válnak. Az üzlet hanyatlása konfliktust generál közöttük, mivel áldozatok árán szerzik meg saját adagjukat, elrejtve egymás elől. Harry-t és Tyrone-t letartóztatják és börtönbüntetésre ítélik őket. Harry keze a folyamatos injekciózástól elfertőződik annyira, hogy vállból le kell  amputálni. Marion, aki egyedül maradt New Yorkban, prostituált lesz, hogy fedezni tudja a kábítószer költségeit. A börtönben Tyrone-t folyamatosan durva bánásmódban részesítik.

Felmerül a kérdés, miért ilyen könyörtelen és durva a szerző? Honnan ez a képzelőerő vagy mély ismeret ebben a témában? 

Ha utána nézünk Selby életútjának, megtaláljuk a választ.

Hubert Selby Jr. 1928-ban született Brooklynban. 15 évesen elbocsátották az iskolából. 1947-ben súlyos TBC-vel diagnosztizálták. Amiért nem volt még pontos gyógymód a betegségre, ezért különböző gyógyszerekkel próbálták enyhíteni a tüneteket, többek között gyulladáscsökkentőkkel, fájdalomcsillapítókkal és heroinnal. Az anyagokra erősen rászokott, és sokáig szenvedett a függőség hatásai miatt.

Mivel egészségi állapota nem engedte meg, hogy átlagos munkát végezzen, ezért elkezdett regényeket írni. 

1967-ben Los Angelesbe költözött, hogy legyőzze a függőségeit. Heroin birtoklásért két hónapra börtönbe került. Szabadulása után véglegesen szakított a szokásaival, és letette a kábítószert. Ezt az állapotot sikerült élete végéig tartania olyannyira, hogy halálos ágyán még az orvos által ajánlott morfiumot is megtagadta. 2004-ben hunyt el.

Selby sajátos rideg stílusával írja le, mutatja be azt az erőszakos és sivár világot, amit fiatalkorában megtapasztalt. Rendkívül nyersen fogalmazta műveit, fogalmazásáért és a leírt cselekményekért sok negatív kritika érte, peres eljárásban támadták vagy akár művei betiltásra is kerültek.

A fent ismertetett regény szakemberek és laikusok számára is bemutatja a függőség folyamatát, szociális és biológiai tüneteit és hatásait. Megjelenik az első önbecsapás, melyet egyből követ a másik: nevezetesen az, hogy a függők azt tartják magukról, hogy képesek mértéket tartani, kontrollálják tetteiket. Hőseink azt hiszik, hogy bármikor le tudnak állni a szerhasználattal.

A könyv cselekménye időtálló, hiszen a mai Magyarország ismerhető fel a ’70-es évek Amerikájában. Itt is a mindennapi küzdelembe való belefásultság, a magány, az önbecsülés hiány sokakat taszít nyomorba és észrevétlenül válnak saját kilátástalanságaik áldozatává.

Drogprevenciós programba ültetve a fiatalok számára elrettentő példa lehet, elolvasása 16 éven felülieknek ajánlott.