“Nem könnyű embernek lenni, de tyúknak se olyan könnyű” – ezzel a mondattal indította útjára legújabb alkotását Pálfi György a Corvin moziban a film számára rendezett díszbemutatón. Az immáron a nyolcadik nagyjátékfilmjével jelentkező Balázs Béla-díjas rendező igazi különleges színfoltja a magyar kortárs filmszakmának. Nem szeret egyszerű, másokhoz hasonló filmeket készíteni, emiatt pedig gyakran elmegy a falig is, ha épp arról van szó. A Taxidermia és a Hukkle című filmek alkotója ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, hiszen ismét egy igencsak egyedi alkotást tett le az asztalra. Olyat, amilyet eddig nem nagyon láttunk itthon. Pálfi György mindössze másfél órás filmjének főhőse, ugyanis ezúttal a tyúkólból érkezik a filmvászonra. Ott pedig nem csak kapirgál, hanem megtölti tartalommal az egész filmet. Olyannyira, hogy a mellette játszó pár színészre már csak fél szemmel figyelünk közben. Bátor és egyedi rendezés, ami biztos, hogy megosztó lesz, hiszen kell hozzá nem kevés nyitottság, abból pedig nem mindenkinek van. Megnéztük a Tyúk című filmet és már mondjuk is, hogy milyen volt.

Mielőtt azonban rátérnénk az alkotás bővebb elemzésére, muszáj pár szót ejtenünk a film elkészítésének körülményeiről, hiszen ha Pálfi György adott esetben egy államilag támogatott, filmjei elkészítéséhez hazai forrásokat gyakran elnyerő rendező lenne, valószínűleg most egy teljesen más alkotásról és pályafutásról beszélnénk. Erről azonban sajnos nincs szó, hiszen az 51 éves filmes szakember a jelenlegi rendszer által kevésbé támogatott rendezők közé tartozik. Éppen ezért ha filmet szeretne készíteni, – márpedig sokunk örömére még mindig szeretne – akkor bizony az nem egyszerű feladat és sokszor abból kell főznie, ami van. Ebben az esetben pedig Pálfi György-nek Görögországban volt lehetősége filmet készíteni, ott pedig éppen a menekültválság volt a legfontosabb közéleti téma, így nemes egyszerűséggel ezt rakta bele a filmbe. Főhősnek pedig egy igencsak elszánt tyúkot, akinek egyetlen fontos célja van az életben, és attól semmilyen módon nem hagyja magát eltántorítani.

Már csak azért sem, mert hasonlóan egy filmes rendezőhöz, aki szeretné befejezni a filmjét, egy apró részlet még elengedhetetlen számára a kiteljesedéshez, a lezáráshoz és ahhoz, hogy küzdelmei értelmet nyerjenek. Azonban, ahogy az életben az embernek, úgy bizony a főszereplő tyúkunknak sem adnak semmit ingyen. A céljaiért meg kell küzdenie, az akadályokon pedig egyedül kell átverekednie magát. Ennek részeként pedig meg kell szöknie a biztos halál elől, túl kell élnie veszélyes támadásokat, el kell fogadnia, ha valaki erősebb nála, tűrnie kell a kiszolgáltatottságot, és bizony azon is túl kell tennie magát, ha szerelmét a szeme láttára küldik át a másvilágra. Csupa hagyományos alkotásokban már ezerszer látott történet, melyek ebben a filmben egy tyúk szemüvegén keresztül egy merőben új és izgalmas nézőpontból kerülnek bemutatásra.

Pálfi György, akinek Budapesten felnőve fiatal korában volt saját tyúkja is, pedig remek érzékkel nyúl a témához, és kapirgáló madarunkat a film eszközének segítségével emberi érzelmekkel ruházza fel. Ennek köszönhetően pedig akármilyen meglepőnek is tűnik, de főhősünk szemében a film alatt az ijedtség, vagy épp a meglepődöttség mellett látjuk például a szomorúságot is, amikor az ablakon keresztül végignézi, ahogy féltve őrzött tojásaiból rántotta, egykori férjéből pedig kakaspörkölt készül.

A fentieknek, illetve a remek érzékkel rögzített tyúkos felvételeknek köszönhetően pedig a film közepére odáig jutunk, hogy szép lassan elkezdünk együttérezni a főszereplőnkkel, sőt a végén már szurkolunk is neki. Ezért pedig azt gondolom a rendező mellett, Halász Árpád állatkoordinátornak jár az egyik legnagyobb elismerés, aki remek munkát végzett a filmben szereplő tyúkokkal. Hiszen, azért egy kapirgáló madár főszereplésével leforgatni egy filmet mégiscsak nem kis feladat. Sőt, őszintén szólva ez egy olyan projekt, amit valószínűleg Pálfi György mellett nem sokan vállaltak volna be. Ő azonban bevállalta, és szerintem nagyon jól tette, amit már a hazai bemutató előtt a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválról (TIFF) elhozott különdíj is remekül alátámaszt.

A 45. Magyar Filmszemlén bemutatott, magyar-német-görög koprodukcióban készült film egyébként amellett, hogy egy tyúk útját követi és betekintést nyújt a menekültválság nehézségeibe, több fontos kérdést is feszeget. Ilyen többek között a hierarchia, a szabadság, valamint a női sors, illetve a szorosan hozzá tartozó anyaság kérdésköre, ami talán a leginkább központi témája a filmnek. Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy a film egy részletgazdag, szuperközeli felvétellel indul, ahol egy tyúk éppen világra segít egy tojást. Borzasztó abszurd és hatásos kezdés, amit megmondom őszintén én nem tudtam teljes hosszában végig nézni.

A női sors természetesen nem merül ki a tojás témakörében, így a film más, a gyengébb nem életében lényeges kérdést és témát is érint a tyúkunk történetén keresztül. Ilyen például a párválasztás, és a hozzá tartozó intim együttlétek témaköre, amelyek a remek zeneválasztások mellett a film legjobb és egyben legviccesebb jeleneteit hozzák el a néző számára. Hogy aztán a végén kiderüljön, megérte-e a sok áldozat, volt-e értelme felépülnie tyúkunknak egy súlyos égési sérülésből, és beteljesíti-e végre a sorsát, vagy örökké csak az omletthez valót biztosítja majd az őt az otthonába befogadó görög étterem tulajdonosnak. A filmből többek között ez is kiderül.

Abból a filmből, amely nem egy átlagos alkotás, és amelynek a megtekintéséhez szükséges egy jó nagy adag nyitottság, illetve Pálfi György személyének és munkásságának minimális ismerete legalább. Ebben a filmben, ugyanis kicsit benne van ő maga is. A személyes szélmalomharca, a küzdelme az ellehetetlenítés ellen, illetve a csak azért is megcsinálom hozáállás. Hiszen, ő csak egy rendező, aki nem akar mást, csak elérni, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és azt, ami értelmet ad az életének. Csakúgy, mint a főszereplője, aki sokadjára is kiszökik a ketrecből, ahova bezárták, aki küzd és mindig kitalál valamit, hogy elérje a célját és akit, ha Pálfi György lenne valószínűleg csak úgy hívnának, hogy a szabadság tyúkja.

A Tyúk című film április 2-től látható a mozikban

A boritókép forrása: Mozinet

10/8