Szána Miklós cikke

Eseménydús áprilisunk következik. Rögtön a Húsvéttal indítunk, közeleg a választás időpontja, nyitnak a teraszok, a szabadtéri koncerthelyszínek, valamint ha az időjárás is úgy akarja, akkor beköszönt végre az igazi jó idő is. Lehet tehát nagyokat kirándulni, kiülni a Duna-partra, biciklizni és élvezni a tavaszt. A nagy pezsgés és a sok program közepette viszont érdemes néha elővenni egy könyvet és szánni egy kis időt az olvasásra is. Hiszen a Költészet napja mellett, áprilisban ünnepeljük az ország egyik legkedveltebb gyerekkönyv szerzőjének századik születésnapját is. Április 23-án egy olyan írónőre emlékezünk, akinek idén januárig megjelent 35 könyvét világszerte ismerik. Akinek a Kire ütött ez a gyerek? vagy a Ha én felnőtt volnék című műveit a legtöbb magyar ember ismeri és akinek a neve hallatán azt hiszem sokan elmosolyodnak. A lenti rövid írással az utóbbi évek egyik legjobb humorú és legismertebb magyar írónőjére, Janikovszky Évára emlékezünk.

Arra a Janikovszky Évára, akinek bár már harminc nyelven olvashatják a könyveit világszerte és sok más elismerése mellett 1973-ban német gyerekirodalmi díjat is kapott, itthon valamiért mégsem jogosult államilag támogatott emlékévre. Ami persze így is megvalósul és remek programokat kínál csak épp a kormány helyett, leginkább egyetlen adófizető, Janikovszky János – az írónő fia és a Móra kiadó vezetője – támogatásával. Azt, hogy ez miért alakulhatott így és milyen okok állhatnak a háttérben azt mindenki döntse el magában, mi pedig addig egy rövid életrajzzal folytatjuk.

Az írónő, akit nem mindig Janikovszky Évának hívtak

A népszerű gyerekkönyv szerző életrajzát nem túl gyakran tanulmányozók közül talán nem mindenki számára ismert tény, hogy az írónő a napjainkban ismert nevét csak 1960-ban vette fel, addig pedig a Kucses Éva Etelka Nanetta, illetve később a Kispál Éva neveket használta. Ezt bizonyítja az is, hogy első, 1957-ben kiadott kötetén még a Kispál Éva név olvasható, amit aztán később az 1960-ban kiadott Szalmaláng című regényén már a ma is jól ismert Janikovszky Éva követett.

Szintén talán nem minden olvasó számára ismert tény, hogy bár Janikovszky Éva Budapesten szerzett tanári diplomát, itt írta meg legismertebb műveit és itt dolgozott a Móra kiadónál is, eredetileg azonban szegedi születésű. Erről pedig róla elnevezett térrel és a szülőházára elhelyezett táblával is emlékezik a város, amelyet 1949-től cserélt Budapestre az írónő. Hogy aztán 1952-ben itt kösse össze az életét nagy szerelmével dr. Janikovszky Bélával, akivel az orvos 1978-ban bekövetkezett haláláig boldog házasságban éltek.

Ha királydrámát írnék, azt is gyerekkönyvnek néznék

Bár a fenti, Komáromi Gabriella könyve elején található idézet nyilván csak poén, de ahogy minden viccnek ennek a mondatnak is megvan az alapja. Hiszen, azért ma a legtöbb átlagembernek ifjúsági vagy gyerekkönyvek ugranak be Janikovszky Éváról. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az Égigérő fű, az Aranyeső, vagy akár a Velem mindig történik valami című könyvek szerzője ebben volt a legjobb. Értett a gyerekek nyelvén, ismerte a kamaszok világát és sajátos stílusával, humorával egyedülálló szövegeket alkotott róluk, melyek aztán Réber László rajzaival együtt váltak tökéletessé. Nem véletlen tehát, hogy Janikovszky Éva képeskönyveinél csak a Pál utcai fiúknak van több fordítása a magyar gyerekkönyv történetében.

Fontos megemlíteni azonban, hogy Janikovszky Évának a gyerekkönyvei és a fiatalkori naplója mellett vannak remek, kifejezetten felnőtteknek szóló írásai is. Ilyen például a Felnőtteknek írtam, az Ájlávjú, vagy a beszédes című Ráadás is, amely az írónő utolsó kötete. Ha pedig egy, a felnőtteknek szóló írásokból összeválogatott gyűjteményes kötetet olvasnál, akkor a cikk borítóképén is látható, Van egy jó hírem! című könyvet ajánljuk.

Mit ad nekünk ma Janikovszky Éva, avagy mosolyogni tessék!

Nekem elsősorban a jókedvet és azt, hogy milyen jó meghatározó fiatalkori olvasmányélményeket újra megélni. Bevallom, ugyanis, hogy egy ideje nem olvastam Janikovszky Évát. Hiába telt azonban annyi idő, hasonlóan jó élmény volt újra a kezembe venni néhány könyvét, elsétálni az írónőről elnevezett parkba, látni az emlékév tiszteletére kirakott óriási építési hálót, a plakátokat és hallgatni a születésnap kapcsán készült beszélgetéseket. Mindenkinek ajánlom ezt az élményt!

Mint, ahogy ajánlom az emlékév programjait is. Melynek részeként április 23-án egy egész napot szentelnek Janikovszky Évának a MOMkult-ban és a KULT7-ben is, ahol nem mellesleg kiállítás is nyílik az írónő életművéből. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor a Janikovszky 100 alkalmából érkezik egy portrékötet is a Móra kiadótól, Utazás az íróasztalom körül címmel. Várható megjelenés április 15. Az emlékév tehát állami támogatás nélkül is méltó módon zajlik. Cserébe pedig azt hiszem a száz éve született Janikovszky Éva sem kérne mást csak azt, hogy Mosolyogni tessék!

Felhasznált irodalom: Janikovszky Éva – Pályakép mozaikokban (Komáromi Gabriella)