” Mihez kezdesz, ha ez a terved zátonyra fut? – Ennek az eshetőségével nem is számolok!” – érkezik a magabiztos válasz egy mosoly kíséretében Marty Mauser-től, (Timotheé Chalamet) a kilenc Oscar-jelölést begyűjtő film előzetesében. Az 1930-ban született Marty Reisman amerikai bajnok asztaliteniszező életén és megtörtént eseményeken alapuló alkotás egy történet a célokról, az álmokról és a sikerről, de leginkább az odavezető útról, ami mondanunk sem kell, hogy nem egyszerű. Magabiztosság és önmagunkba vetett hit nélkül pedig nem is járható. Főhősünknek azonban ezekből van elég bőven. A Röhrig Gézának köszönhetően magyar szállal is rendelkező Marty Supreme premier előtti vetítésén jártunk a Corvin moziban.

Abban a moziban ahol, kisebb meglepetésemre a közel 500 fő befogadására alkalmas Korda terem szinte teljesen megtelt a kezdésre. Elhelyezkedni azonban nem volt sok idő, hiszen a film már az elején felvette azt a pörgős kezdő sebességet, ami gyakorlatilag a végéig kitartott. Hiszen, hiába a közel két és fél órás játékidő a film egy percig se lassít. Nem enged elkalandozni, hátradőlni. Kicsit olyan mint egy szünet nélkül zajló pingpong meccs, ahol folyamatosan figyelni kell, mert jön a következő labda. Ebben pedig azért a végére a legedzettebb sportoló is elfárad. Ettől persze Chalamet alakítását csak dicsérni lehet, hiszen ebben a folyton lüktető filmben gyakorlatilag lubickol. Remekül hozza ugyanis az éleseszű, nagydumás, a saját céljai érdekében másokat kihasználó, nőkkel nem túl udvarias, de a ping pong ütővel szinte verhetetlen figurát.

Azt a figurát, aki a történet szerint egy egyszerű New York-i cipőárus az 1950-es években és a legfőbb vágya, hogy híres asztaliteniszező legyen. A nagybátyja boltjában pedig csak azért dolgozik, hogy a pingpongozáshoz legyen elég pénze. Ennek megfelelően főszereplőnk persze nem túl lelkes, gyakran vesz ki több órás ebédszünetet, és néha még arra is szakít időt munka közben, hogy hátravonuljon a raktárba a férjnél lévő barátnőjével, Rachellel egy kis összemelegedésre.

Főhősünk bár a főnöke üzletvezetőnek is kinevezné, mégsem szeretne az aktuális munkahelyén dolgozni, ezért miután elmaradt bérét fegyverrel megszerzi a cipőbolt széfjéből az asztalitenisz-világbajnokságra utazik. Ahol, bár az egész mezőnyt simán veri, a döntőben nagyon kikap a japán Koto Endótól, amit természetesen elég rosszul visel.

Ami viszont nekünk egy kicsit fontosabb, hogy a londoni sportesemény közben megjelenik a vásznon Röhrig Géza. Az Oscar-díjas Saul fiának főhőse a filmben egy Béla Kletzki névre hallgató sportolót alakít, akit valójában Barna Viktorról, egy huszonkétszeres világbajnok asztaliteniszezőről, a sportág máig legeredményesebb versenyzőjéről mintáztak. A magyar színész amellett, hogy meccset is játszik a főhősünkkel, közös éttermi jelenetük is van, ahol Géza talán a film egyik legbizarrabb történetét meséli el. Ha pedig már a mozi ezen pontján járunk, ekkor tűnik fel egy másik fontos mellékszereplő is, a már szebb napokat is látott tehetős színésznő, Kay Stone.

A londoni világbajnokság alatt megismert színésznőnek a szerepe azon kívül, hogy főhősünkkel viszonyt folytat azért is fontos, mert a férje gazdag üzletember. Marty-nak pedig minden vágya, hogy visszavágjon japán ellenfelének a korábbi vereségért, amihez viszont Tokióba kéne utaznia. Ehhez pedig pénz kell, amiből azonban az eltökélt életművészünknek nincs túl sok. Ráadásul a londoni világbajnokság ideje alatt jogtalanul igénybe vett szolgáltatások miatt egy nagy büntetés is érkezik számára a szövetségtől. Valahogy tehát mindenképp pénzt kell szereznie!

Főhősünk ezért meg is tesz mindent, miközben a film Die Hard alkotásokat megszégyenítő iramot diktál. Van itt minden! Olcsó szálláson leszakadó fürdőkád, furcsa, koldusnak kinéző ember, aki bármennyit hajlandó és tud is fizetni a kutyájáért, zuhanyjelenet alatt elcsent nyakék, ami semmit nem ér, valamint üldözéses és akciójelenet is akad bőven, amelyekben a mellékszereplők közül az egyik legjobb alakítást nyújtó Rachel Mizler is részt vesz.

A pénzért való hajsza végére aztán végül a fent említett tehetős üzletember Milton Rockwell (Kevin O’ Leary) tesz pontot, aki finanszírozza főhősünk Tokióba való utazását, ezzel lehetőséget adva neki a visszavágásra és a nagyon vágyott ismertség megszerzésére. Igaz, ezért Marty-nak le kell mennie kutyába. Az pedig, hogy megéri-e egy kicsit megalázkodni és, hogy megérte-e a célokért hozott sok áldozat a filmből kiderül!

Összességében a Marty Supreme-ről (rendezője Josh Safdie) fontos elmondani, hogy maximum csak a besorolása alapján sportfilm, a valóságban azonban jóval összetettebb annál, akár több műfajba is besorolható. Illetve összességében bár egy jó film, de egy másik színésszel a főszerepben nem biztos, hogy ekkorát szólna. A még mindig csak 30 éves Timotheé Chalamet-el viszont nagyot szól! Hiszen, a sokak által csak a Dűnéből ismert (a Csodálatos fiút nagyon ajánlom mindenkinek) színész a pályafutása egyik legjobb alakításával a klasszikusok és a nagy Oscar-esélyesek közé emeli ezt a filmet. Amelynek egyik remek zenéjét, a Forever Young-ot dúdolva már mi is elhisszük, hogy örökké fiatalok maradunk és, hogy a lehetetlen bizony nem létezik!

Marty Supreme február 5-től látható a mozikban!

A borítókép forrása: neokohn.hu

10/8