Murányi Zita interjúja

Murányi Zita: Ez most már a harmadik film – a Testről és lélekről, valamint A feleségem története után, amiben együtt dolgozol Enyedi Ildikóval, gondolom már félszavakból is megértitek egymást… 

Láng Imola: Én azért még mindig nagyon figyelek. A mondanivaló mindig változik, minden munka új és új kihívás elé állít bennünket. Veszélyes azt gondolni, hogy félszavakból is értjük egymást, nehogy félreértsük a végén.

MZ:  A Csendes barát fő helyszínei az arborétumok, látványtervezőként milyen különös kihívás elé állít, ha a természetet kell “berendezni”? 

Láng Imola: A filmet mindig egységben kell tartani. Jelen esetben három részről beszélünk, mindegyik résznek más karaktere volt, ez a kertre és az arborétumra is rányomta a bélyegét. Itt is vannak tereptárgyak, ahogy egy belső térben. Több berendezési tárggyal készültünk, mint ami végül a filmbe került. Én nem szoktam nagyon elkeseredni, ha egy elkészült díszlet vagy díszletelem kimarad. A forgatás során jó eligazodási pont minden egyes hangulatteremtő elem a színészek számára. Mindenhol részletekbe menően átgondoltuk, hogy milyen tárgyakat és berendezést használjunk. Ebben a filmben összefonódik a külső és a belső tér, könnyedén lépünk át közöttük. Hasonlóan, mint amikor az építészetbe megérkezett a vasbeton és lehetővé vált üveggel határolt épületeket építeni. Az a nehézsége a díszlet tervezésnek, hogy úgy megjeleníteni a karaktert, hogy az ne legyen tolakodó, öncélú és ebben az esetben harmóniába kerüljön a természettel. Úgy összefonódni vele, hogy az képileg egységesen és egyensúlyban működjön később a vásznon.

MZ:  A jelent vagy a múltat megidéző történetszál életrekeltése volt nehezebb feladat, melyiket érezted testhezállóbbnak, melyik volt hálásabb feladat? 

Láng Imola: Mindig az, amelyikkel éppen foglalkoztam. Nagy szerepe van a filmben az árnyékoknak és sok életlen kép is van benne, örülök, hogy a szettek így is  jól működnek – nevet, és izgalmas karakterűek, mint amilyenek élesen. Egy tudatállapotot jelenít meg minden képkocka és ennek aktív része a díszlet is. Hogyha ez nem tűnik fel, akkor azt gondolom, ez egy sikeres munka volt. 

MZ:  Számomra emlékezetes maradt egy jelenet, a sötétben szinte világító tulipán csokor Wong asztalán, még a Heine vers is eszembe jutott… 

Láng Imola: A forgatás alatt több timelapse videó is készült iPhone-nal, ahol a nap járását rögzítették, vagy például az esőcseppek mozgását, nem került be minden a filmbe, de ez pont egy olyan rész, ami igen. Ennél a jelenetnél is, az hogy milyen felületű az asztal, hogy milyen a váza és a virág, minden apró részlet fontos. Sok időt el lehet vele tölteni, amíg a megfelelő darabokat kiválasztjuk.. 

MZ: Melyik tárgy beszerzése jelentette a legnagyobb kihívást?

Láng Imola: Például ennek az asztalé elég nehéz volt, egy nagyon híres tervező munkája, használt darabot találtunk végül, így ki tudtuk bérelni. Hasonló Tony Leung kanapéja is komoly fejtörést okozott, a német berendezővel az utolsó napokban tudtuk beszerezni Hamburgból. Ő telefonnal a kezében járta Németországot és minden kanapéról küldött képet és mindegyikre ráült. Nagyon fontos ugyanis, hogy milyen magas a szereplő. Vicky pont olyan magas, mint Tony így az arányokat meg tudtuk itélni. Ez releváns szempont volt, mert abban a díszletben az ablakok elég magasan voltak, meg kellett találni azt az átmenetet, ahol még a szereplő és az ablak együtt jól mutat. Végül is sikerült találni egy filigrán kanapét az utolsó pillanatban, de a beszerzése valóban sok nehézséget okozott. 

MZ: Egy koprodukcióban minden nációnak van beleszólása a munkafolyamatokba?

Láng Imola: A jelenlétükkel és a munkájukkal formálják a végeredményt, de azt kell követniük, amit mi korábban kitaláltunk. Az előkészítés során nagyon fontos briefeket hozunk létre, a helyszínkeresés is úgy zajlik, hogy egy 5-10 oldalas dokumentumot átküldök, hogy mi a jelenet, hangulatképeket válogatva, mit szeretnék, hol legyen az ablak, maga az épület vagy a kert milyen hangulatú legyen, miket szeretnénk ott forgatni, lehet-e körülötte bármilyen városi környezet vagy nem. Akkor a helyszínkereső ez alapján elindul, utána elmegyünk és egyenként megnézzük Ildikóval, most például kiválasztottunk vagy negyven helyszínt. Azután a gyártási terv és a rendelkezésre álló pénz újra formálja a döntéseket. Ez egy folyamatos felülvizsgálat. Az elején létrehozunk valamit fejben egy álmot, a megvalósítás során pedig mindig leellenőrizzük, hogy a kezdeti gondolathoz képest, hol is állunk most. Igyekszünk azt a csírát végig magunkban hordozni és könyörtelenül hűek maradni ahhoz az őszinte felvetéshez, amit az elején megfogalmaztunk. Ez nem mindig könnyű. Mert amikor fogy az idő, meg a pénz és a lehetőség, egy hetven százalékosan jó helyszínre, vagy jó bútorra, akkor is nemet kell mondani. Ez egy folyamatos próbatétel. Kicsit olyan, mint a méhcsaládban, akiket mindig megtámad egy darázs. Elkezdik melegíteni a kast, ők, azt hiszem negyven fokig bírják, a darázs csak harminckilencig, és azon az egy fokon múlik, ki éli túl. Gyakran vagyunk ebben az egy fokos próbatételben a filmezés során. 

MZ: A feleségem története kapcsán meséltél egy még egy el nem készült parfümös üvegről, melynek jelenetét Ildikó hiányában mégis korábbra hozta. A Csendes barátánál is előfordult hasonló gikszer?

Láng Imola: Volt egy erős lélekjelenlétet követelő szituáció, amikor Németországban elindult a forgatás, majd megérkeztünk Magyarországra a második részhez. A Róth Miksa Emlékház hátsó műhelyrészében alakítottuk ki a fotóstúdiót. Közben megérkezett a szakértői vélemény.Tudtuk, hogy egy napfénystúdió hogy néz ki, de mi mégsem egy legfelső emeleti stúdiót választottunk, hanem egy földszinti teret. Ott az árnyékolók segítségével úgy kellett elhitetnünk a nézővel, hogy egy hatalmas ablakkal rendelkező térben vagyunk, hogy az hitelesnek tűnjön. Volt egy pont, amikor az alkotók elbizonytalanodtak. Tulajdonképpen akkorra már legyártottunk mindent erre a helyszínre, nagyon nehezen tudtam volna átkormányozni az egész csapatot, megtalálni egy új helyszínt, és oda a bútorokat. Meg kellett győzni a rendezőt és az operatőrt, miközben bennük már elindult a kétely, hogy ez mégiscsak jó és hiteles lesz, nem érzékeltetve, hogy tulajdonképpen már tegnap késő lett volna megváltoztatni a helyszínt. Végig nyitottan úgy bent maradni a beszélgetésben, hogy ha szeretnék természetesen, akkor majd változtatunk rajta. Végül is ott forgattunk a Róth Miksában. Ildikónak jobb nem nemet mondani. Az fontos, hogy véksőkig rugalmasak maradjunk és  meg kell próbálni mindent.

MZ:  Látványtervezel reklámot, sorozatot, mozit, ez így egyben egy nehézségi sorrend is?

Láng Imola: Nem feltétlen, a reklámban is nagyon magas az elvárás,  az alkalmazott műfaj, de régebben nagyon izgalmasak akadtak köztük. A legtöbbet a film ad vissza, de a sorozat is jó lehet. Nagyon sok múlik azon, milyenek a munkatársak és én igyekszem mindig úgy választani, hogy ismerjem az alkotókat. Vagy ha interjún vagyok, ahol engem mérnek fel, hogy eldöntsék, alkalmaznak-e egy munkára, akkor azért én is nagyon figyelek, hogy alkalmas-e nekem az az út. 

MZ: Színészektől szerepálmokat szoktunk kérdezni, neked van ilyen álomprojekted látványtervezésben? 

Láng Imola: Nincs igazából. Gondolkoztam, hogy ki kéne találni valamit, de sosem voltam ilyen előre tervezős tipus, az egész életem úgy alakult, hogy örültem, ha valamilyen feladat adódott és abban próbáltam a maximumot nyújtani. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, nagyon jó munkák találtak meg. Örülök, hogy így alakult.

MZ: Jelenleg min dolgozol?

Láng Imola: Most épp egy határon állok, korábban megcsináltam egy nemzetközi munkát, nem koprodukciót, így lehet, hogy más piacok is megnyílhatnak előttem. Meglátjuk, hogy alakul a jövő.

MZ: Ezek jó dolgok.

Láng Imola: Igen, szerencsés vagyok, élvezem a munkát, bíztatok mindenkit, hogy válassza ezt a hivatást.

MZ: Visszakanyarodva kicsit a filmre, van olyan részlet a Csendes barátból, amit a nézők nagy része talán észre sem vesz, számodra mégis kulcsfontosságú?  

Láng Imola: Arra nagyon kíváncsi vagyok és remélem, hogy ez jól működik a filmben, igyekeztünk minden idősíkban olyan azonos helyszíneken forgatni, hogy rájuk ismerjen a  néző, és lássa, hogy az hogy változik az időben, ez kulcsfontosságú. Például ilyen volt a marburgi kertben a Schäffer Hausnak nevezett vörös kőből épült épület, ahogy minden rész főszereplője kinéz ugyanazon az ajtón, vagy az a nagy tér, az épület középső tere, nagy boltíves ablakokkal, ami szerepel egyszer kutatólaborként a Grete részben, majd szerepel a 70-es években, amikor a diákok ülősztrájkolnak és a 2020-as rész edzőtermét is itt rendeztük be. A fa is egy ilyen tű, ami átszúrja a három idősíkot. 

MZ: Ahogy a Goethe könyv is…

Láng Imola: A Goethe könyv is igen, igen. És a pálos rendi könyvtár is. Ugyanazok a bútorok ugyanabban az elhelyezkedésben vannak, csak a tárgyak, és az asztal színe változik.