Murányi Zita riportja

Fél tíz magasságában már nyüzsögtek az újságírók a Corvin mozi aulájában. Érkezésünkkor az óriás projektorral felszerelt előtérben éppen a film főszereplőjét, Tony Leung Chiu-Wait fotózták egy filmszemlés plakát előtt. A megszokott háttérzajban lappangott valami várakozásteli feszültség. Az esemény az emeleti Kabos teremben folytatódott, ahol a Csendes barát kulisszatitkaiból is kaptunk egy kis ízelítőt.

A beszélgetést Veiszer Alinda irányította, pontosan érzékelve, mikor érdemes elidőzni egy részleten. Pálos Gergely operatőr mesélte el például, hogy a filmben szereplő légy csoportot egy teljes napon át követték, mire rájöttek: mindig a napsütés felé repülnek. Csak akkor vált lehetővé a raj rögzítése, amikor sikerült előre kitalálni, merre szállnak tovább. A Ginkgo törzsén mászó szarvasbogárra Enyedi Ildikó figyelt fel, természetesen a rovar sem úszhatta meg a felvételt. 

Tony Leung Chiu-Wai a spontaneitást hangsúlyozta. Bár Enyedi számos, a növények életéről szóló könyvvel látta el felkészülés gyanánt, ezek nem szűkítették le játékterét, sőt. Mint mondta, a magányos, izolált főszereplők figurája nem idegen számára: a Wong Kar Wai-filmekben is többször nyílt alkalma hasonló karaktereket alakítani. A fa előtt játszani azonban új tapasztalatot jelentett számára is, megnyugtató jelenlétet.

A film nemzetközi fogadtatásáról Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: a Csendes barát mondanivalója átível a kultúrákon. A keleti és az észak-amerikai befogadói reflexiók közti különbség inkább hangsúlybeli volt: míg az ázsiai közönség a mozi meditatív rétegeire reagált érzékenyebben, addig Észak-Amerikában a humor talált erősebb visszhangra.

Mécs Mónika producert – bár eleve fogékony a témára – különösen meghatotta az a pillanat, amikor a forgatás során rögzíteni tudták, hogy a sellyei fa (amelynek az elkészült műalkotást is levetítették) EKG-szerű jelekkel reagál a stábtagok jelenlétére. Veiszer Alinda kérdésére hirtelen csend lett a teremben, amikor arra kérte a résztvevőket, kézfeltartással jelezze, aki a film után nem beszélgetett a növényeivel. Később Mécs elárulta: ha beszélgetésig nem is jutott el, ma már lelkiismeret-furdalás gyötri, ha elfelejti megöntözni őket. 

Böszörményi Gábor, a film forgalmazója szerint Enyedi-filmet forgalmazni mindig jolly joker – ha valaki, ő már csak tudja, harmadszorra dolgozhat együtt Enyedi Ildikóval. Láng Imola látványtervező az 1908-as történetszál izzószálas lámpáinak felkutatásáról beszélt, mely nemcsak technikai, időutazásszerű kihívást is jelentett.

Enyedi Ildikó kedvence mégis a hetvenes években játszódó epizódszál maradt, ahol saját kamaszkori élményeihez nyúlhatott vissza. Elárulta: a Hannes-t alakító, különc Enzo Brumm férje, Wilhelm Droste fiatalkori alteregója. Nem véletlen, hogy hosszú keresés előzte meg a szerep kiosztását, számtalan német színészpalánta meghallgatása után találták meg a megfelelő jelöltet. Az i-re a pontot Hannes és Wilhelm találkozása tette fel a kölni vetítésen.

Amikor végül arra a kérdésre érkezett válasz, miért éppen a Ginkgo lett a film központi fája, Enyedi nem botanikai érveket sorolt. Az újságíró által felsorolt erények mellett – tette hozzá – ez egy érzéki film, és őt személy szerint lenyűgözte a páfrányfenyő archaikus szexualitása.