Murányi Zita kritikája

Linné és a promiszkuitás, egy kertkaput nyitogató muskátli és a közel kétszáz esztendős Ginkgo biloba első orgazmusa – Enyedi Ildikó új alkotása a 82. Velencei Filmfesztiválon joggal nyerte el a versenyprogram legjobb filmjének járó, a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége (FIPRESCI) által odaítélt díjat.

A Csendes barát három különböző idősíkban (1908, 1972 és 2020) meséli el három különböző ember találkozását az ősfával. Az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölést is bezsebelt Testről és lélekről után hasonló alkotást vártunk Enyeditől. A film – a bevont neurológiai szakértőknek hála – nemcsak tudományosan akkurátus, hanem a briliáns színészi játéknak (a Gretát megformáló Luna Wedler alakításáért Velencében a legjobb feltörekvő színész díját is megkapta) és Pálos Gergely operatőri munkájának köszönhetően valódi műalkotássá, költészetté emeli a növények életéről szóló filmet, melyet Enyedi a 2014-ben elhunyt német producernek, Karl Baumgartnernek ajánlott.

A rengeteg nagyszerű szuperközeli, valamint a különleges vizuális és hanghatások gondoskodnak arról, hogy átérezzük például, milyen lehet egy kitörő vihar közepén fának lenni. Erre tesz kísérletet a Tony Wong professzort alakító Tony Leung Chiu-Wai is (Szerelemre hangolva, Csungking expressz), aki végül a kétszáz éve magányosan „raboskodó” fát élete első orgazmusához is hozzásegíti.

Bár a Covid-járvány miatt Marburgban rekedt vendégprofesszor munkásságát a helyi karbantartó igyekszik minden módon ellehetetleníteni – például a fatörzsre tekert szenzoros érzékelők megsemmisítésével –, végül maga is a megtermékenyítés eszközévé válik. Kettejük kapcsolatfelvétele erősen metaforikus: az Ég és Föld nevű gyerekkori kedvenc elfogyasztásával kezdődik, és a telefon segítségével a kínai nyelv szabatos német fordításával zárul. Hasonló folyamat zajlik a növények kommunikációjának emberi nyelvre ültetésében is, mely az 1972-es és a 2020-as történetszálban egyaránt hangsúlyos szerepet kap. 

A Wong mellé hivatalból kirendelt kínai tolmács feladatköre az eredeti, agykutatással kapcsolatos előadások meghiúsulása miatt azonban okafogyottá válik, noha kifejezetten izgalmasak azok a jelenetek, melyekben a professzor a csecsemők és a felnőtt agy működésének eltéréseit mutatja be. Előbbiek szinte teljes agykapacitással vesznek részt a számukra ismeretlen dolgok felfedezésében, mintha folyamatosan módosult tudatállapotban lennének. Ahogy Wong fogalmaz, olyanok, mintha állandóan be lennének tépve. 

A humor sem hiányzik a filmből: gondoljunk csak a professzor és a Ginkgo első találkozására, amikor Wong rosszul lesz a fa alatt, a tiszteletére rendezett fogadó vacsora elfogyasztását követően nemes egyszerűséggel a fa lábainál könnyít magán. Később Alice Sauvagetól – akit Léa Seydoux alakít, akit Enyedi A feleségem története című filmjéből már ismerhetünk – megtudja, hogy a botanikus kertekbe éppen a szaguk miatt nem szoktak nőivarú fákat ültetni, mivel az sokak számára a hányás szagára emlékeztet.

Az irodalmi alkotások fontos összekapcsoló elemei az idősíkoknak, kivált Goethe A növények metamorfózisa című műve, melyet a főhősök fekete-fehérben és színesben is fellapoznak a könyvtárban. Rilke Duinói elégiái, valamint a film zárlataként egy megzenésített Tóth Árpád-vers is bekerül az értelmezési tartományba. A film vizualitása és hangeffektjei – olykor nyomasztó, ritmikus képsorai – amúgy is egy vászonra komponált filmművészeti költeményhez teszik hasonlóvá a közel két és fél órás alkotást.

Komikusan emlékezetes az 1908-ban játszódó egyetemi felvételi jelenet, a humor eszközével operálva szemlélteti, milyen súlyos csorbát szenvedett ekkoriban a női egyenjogúság. Talán nem véletlen, hogy a címszereplő fa is nőnemű. 

A földben megbújó, láthatatlan gyökér hálózatról nemcsak az agyi idegszálak rendszere juthat eszünkbe, az embereket összekötő sorsfonalak is. És ha bibliai hasonlattal élünk: a tudás fája nélkül aligha indult volna el az emberiség története.

Lehet, hogy a fák valóban figyelnek minket – ahogyan Gundula is állítja az 1972-es történetszálban –, Enyedi Ildikó alkotása azonban egészen biztosan lehetővé teszi, hogy a vetítés idejére mi is olyan minőségben tegyük magunkévá egy fa érzéseit, amire más körülmények között nem nyílna lehetőségünk.

10/10