Kökényesy Balázs kritikája

Egy őrült vígjáték – de nem jó értelemben. Szente Vajk saját darabját viszi a nagyvászonra. Ez egyben a filmrendezői bemutatkozása is.

A film röviden egy balul sikerült legénybúcsú történetét meséli el. Egybevetve nem rossz produkció és többször is nevetem. A színészek mindent beleadnak és remek a kémia Ember Márk és Fehér Tibor között. 

De sajnos a film egy mélyrepülés. Nincs kidolgozott dramaturgia, mindenki ripacskodik, folyamatos a poénkodás, a történetszálak összevissza vannak, és olyan jelenetek vannak, amiket egyszerűen nem lehet elhinni. A karakterek inkább rajzfilmfigurák mint emberek. Leginkább azért nem működik a film, mert látszólag nincs tudatában annak, hogy ezek a karakterek mennyire etikátlannak. Még azt is akarja, hogy szeressük őket és büntetés nélkül megússzanak mindent. A humor, habár sokszor vicces, iszonyú érzéketlen, ízléstelen, alpári és szexista. 

A rendezés is eléggé amatőr. Többször is gyors közelítések vannak, hogy a karakterek reagálása erősebb legyen, de nagyon nem működik. A film néha önmaga paródiájává változik. Egy jelenetben például több viccet is mond egy karakter, de úgy volt vágva, mintha a forgatáson különböző vicceket vettek volna fel és nem tudták eldönteni melyik a legviccesebb, így inkább mindegyiket beletették. Szente Vajk jó színész és színpadi rendezőként is tehetséges, de túlságosan szerelmes a saját humorába, és bőven van mit fejlődnie filmrendezés szempontjából.

A Legénybúcsú mellélő mint vígjáték és egy emlékeztető arra, hogy egy könnyed közönségfilmet sem egyszerű csinálni. 

3/10