Szána Miklós kritikája

Alig kezdődött el a 2026-os év, néhol akad még pár falat a karácsonyi menüből a hűtő egy elfeledett zugában, a szilveszteri buli élményei pedig sokunkban most is élénken élnek. A idei év kiemelkedő filmjei azonban nem nyújtották hosszúra az év végi pihenőt. Sőt, közülük néhányan már most január elején megtalálhatóak a hazai mozikba. Ilyen például az Oscar-díj idei egyik nagy esélyese a Nincs más választás című film, vagy ilyen a Testről és lélekről rendezőjének, Enyedi Ildikónak legújabb filmje, a Csendes barát, végül de nem utolsó sorban pedig szintén ilyen a sokak által már most az év filmjének tartott Érzelmi érték is, amire mi is beültünk egy évindító mozira. Jobb filmet pedig azt hiszem nem is választhattunk volna. Mondjuk is, hogy miért!

Többek között azért, mert olyan a filmes világban már gyakran körüljárt témát jelenít meg a filmvásznon kiváló érzékkel, egyedülálló módon, mint a különböző lelki problémák és az ezzel szorosan összefüggő generációkon átívelő családi kapcsolatok és traumák. Amelyekről azt hiszem nem lehet eleget beszélni, hiszen sokunkat érint. Ez azonban csak egy fontosabb téma a sok közül, hiszen a film több más fontos kérdéskört is érint, több dologról is szól. Az érzelmi érték, ugyanis nem egy egysíkú, egyszerű film, nem egy olyan alkotás, amit a moziteremből kifelé a maradék popcorn-t rágcsálva egy mondattal meg lehet beszélni, össze lehet foglalni. Ez a film ott marad veled napokig, elgondolkodtat, felkavar, de közben azért egy végső pozitív üzenettel is ellát. Egy olyan film, amit mindenképp látni kell!

Stellan Skarsgård (Gustav Borg) és Elle Fanning (Rachel Kemp) Forrás: ADS Service

A több, mint két órás alkotás, egy a film központi helyszíneként szolgáló, több generációnak is otthont adó oslói családi ház történetével kezdődik, amelyet a két testvér közül Nora (Renate Reinsve) még gyerekként megszemélyesítve mutat be a nézőnek. A rövid sztori után a film cselekménye immáron a jelenben, magában a házban indul útjára, ahol Nora és húga, Agnes (Inga Ibsdotter Lilleaas) az anyjuk halála után a gyerekkori otthonukba visszatérve egy összejövetelen újra találkoznak a régóta nem látott, egykor híres filmrendező édesapjukkal, Gustav-al, (Stellan Skarsgård) aki állítása szerint megírta élete egyik legfontosabb forgatókönyvét. A tizenöt éve nem aktív rendező új filmjében az édesanyja öngyilkosságát dolgozza fel egykori családi házukban, amelyben a főszerepet a színházi darabokban játszó idősebb lányának Norának szánja.

A semmiből feltűnő Gustav felkérését visszautasítja a láthatóan pszichés problémákkal küzdő lánya, akit régóta nem látott apjának feltűnése és felkérése még inkább felkavar, olyannyira, hogy még a forgatókönyvet sem hajlandó elolvasni. Miután Gustav nemleges választ kap, a főszerepet egy fiatal amerikai színésznőnek, Rachelnek (Elle Fanning) ajánlja fel, akit igyekszik minél jobban Nora képére formálni, többek között azzal, hogy befesteti a haját olyanra, mint amilyen a lányáé, ami mondanom sem kell, hogy nyilván nem nyeri el Rachel tetszését és a közös munkát sem igazán segíti.

Stellan Skarsgård és Renate Reinsve (Nora Borg) Forrás: ADS Service

Ahogy haladunk előre Gustav filmjének forgatásában és magában a filmben úgy ismerjük meg egyre inkább a rendező családjának történetét és az édesanyja öngyilkosságának hátterét. Kezdjük megérteni a családi dinamikákat, hogy mi miért történik és belelátunk kicsit a két testvér kapcsolatába is. Ahogy, pedig elérünk a film és egyben a forgatás végéhez, azt is megértjük, hogy mit is akart valójában mondani a rendező a lányának a film eszközével. Készüljenek, hiszen a lezárás igencsak egyedülállóra sikerült!

Végül, mindenképp érdemes pár szót ejteni a rendezőről és a színészekről is, hiszen egy remek mozit hoztak össze. Joachim Trier a legutóbbi 2021-es, A világ legrosszabb embere című filmje után ismét egy remek rendezéssel rukkolt elő, amely nem véletlenül nyerte el a Cannes-i filmfesztivál tavalyi nagydíját. Ami pedig a színészeket illeti, nem nagyon találni hibát. Stellan Skarsgård – amióta először láttam a Good Will Hunting-ban nagy kedvencem – gyakorlatilag tökéleteset alakít, mint ahogy Renate Reinsve nevét is érdemes megjegyezni, hiszen megint nem akármilyen színészi produkciót tett le az asztalra.

A film talán egyetlen kritikája az esetleg a műfaja lehet, hiszen összességében az Érzelmi érték nem egy vidám film, még ha a vége pozitív lecsengésű is. Azt gondolom azonban, hogy mégis kötelező darab, hiszen családon belül a jó és a rossz tulajdonságok, az élmények vagy épp a traumák szülőről gyerekre szállnak és éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy végül mik lesznek azok dolgok, mi lesz az a fontos útravaló, amit otthonról viszel magaddal!

A borítókép forrása: Nordisk Film

10/9