Murányi Zita riportja

Idén rendhagyó módon, dupla koncerttel zárta az évet Demjén Rózsi, akinek dalaira három generáció tombolt együtt a zsúfolásig megtelt Arénában. Ahogy Dj Várkonyi felvezetőjében is hangsúlyozta, a fiatalabbak bevonásában az est sztárvendégeinek, a Hogyan tudnék élni nélküled? című film főszereplőinek is oroszlánrész jutott. Előzenekar helyett, így aztán moziteremmé avanzsált a hatalmas csarnok. 

Ha valaki eddig nem volt benne biztos, hogy Sajtból van a Hold, az ezen az estén kétszer is megerősítést nyert. A kultikus film verekedésbe, személyes inzultusba torkolló nyitójelenete után a koncert záróakkordjaként is felcsendült a méltán népszerű sláger, utóbb a Kuplung zenekar (Ember Márk, Kirády Marcell, Marics Péter) előadásában a szereplőgárda hölgykoszorúja által kísérve. Törőcsik Franciska, Kovács Harmat, és Márkus Luca nagyszerű „vokalistának“ bizonyult. A LED fal valóságos világűrré tágult. 

A hallgatóság már a filmvetítés közben sem bírt magával: telefonok emelkedtek a magasba, a sorok között táncoltak, a poénokat pedig sokan már a vászon előtt lelőtték, nem túlzás azt állítani, együtt lélegeztek a vetítéssel. A taps után DJ Várkonyi tartott rövid bevezetőt, végezetül az est házigazdája, Demjén Rózsi is berobbant a színpadra. Az augusztusi combtörést mintha elfújták volna – legalábbis ezt gondoltuk a vásznon robogó énekest látva. Aki aztán a színpadon elhelyezett, 79-es számmal ékített motorcsodán foglalt helyet, zebramintás zakójában minket is egy nagy közös, múltidéző utazásra hívva. De otthonos, meleg hangulatot árasztó házibulinak sem volt utolsó!

A három-négyszázas dal repertoár ezen az estén olyan közönségkedvencekre szűkült, mint a Szerelemvonat, a Jöjj vissza vándor, természetesen a Hogyan tudnék élni nélküled sem maradhatott ki. A LED falon Rózsi múltjából is ízelítőt kaptunk, de feltűnt a háttérben a New York-i szabadság szobor és a cikázó darvak is a Vigyázz a madárra vizuáljaként. 

A zenekarból ketten is lehetőséget kaptak szólóprodukcióra, Subecz Tamás és Bársony Attila, mielőtt színpadra léphetett volna az est vendégeiként hirdetett Kuplung zenekar. Ha nem is a pokol szabadult el, a jókedv mindenesetre tetőfokára hágott és a mobiltelefonok is vérmesebb felvevő üzemmódba kapcsoltak, időnként ellehetetlenítve a személyes befogadást – azt az egyszeri és megismételhetetlen jelenlétet, amiért valójában koncertre járunk.

El kellett, hogy engedjük rosszallásunkat, ha továbbra is élvezni akartuk az estét, amit a fiúk és a csinos színésznő gárda mondhatni a plafonig srófolt. A tempóra és a hangzásra igazán nem lehetett panasza senkinek. 

Pláne, amikor bejelentették, hogy a banda a valóságban is összeáll, 2026. november 6-án mindjárt egy Arénás koncerttel kezdenek, melyet 12-én a film folytatásának premierje követ. 

A közel két órás program olyan Demjén klasszikusokkal folytatódott, mint a Honfoglalás, majd kicsit szomorúbb vizekre eveztünk, emelve az est dramaturgiáját, a közelmúltban eltávozott zenészóriások tiszteletének adózva. A szilveszter estét előlegző koncert persze nem végződhetett gyászosan, a hangulat feltornázásában ismét a Kuplungnak jutott a főszerep. A Sajtból van a Hold közös előadásának sikerült újra felráznia a nagyérdeműt és méltó módon zárni az estét. Az egész Arénát betakarta a konfettieső. 

Demjén megjegyezte, reméli, jövőre 30-adszor is együtt ünnepelhetjük a születésnapját. Mi is őszintén reméljük, hogy valóban hosszú lesz az út – és hogy lesz újra ok, közösen énekelni.