Lelkes Viktória színikritikája

Shakespeare Rómeó és Júliája azok közé a darabok közé tartozik, amelyeknél minden új bemutató szükségszerűen állást foglal. Vagy a hagyományhoz nyúl vissza, vagy tudatosan szembe megy vele. A Pécsi Nemzeti Színház most egyértelműen az utóbbi utat választotta.

Ez az előadás nem a klasszikus Shakespeare-élményt keresi, hanem egy mai, fiatal közönség felé nyitó értelmezést kínál, még akkor is, ha ezzel kockázatot vállal. Ennek legmarkánsabb alapja Varró Dániel fordítása, amely már önmagában is erőteljes állásfoglalás. Játékos, szellemes, nyelvileg túlfűtött szöveg, amely tudatosan szakít a hagyományos Shakespeare-hanggal. Ugyanakkor éppen ez az, ami miatt megosztó is. A modern nyelvhasználat, a sűrű szóviccek és nyelvi poénok sokszor elviszik a hangsúlyt a drámáról, a tragikumról, sőt időnként magáról az érzelmi mélységről is. A szöveg gyakran inkább reflektál önmagára, mintsem, hogy teret hagyna a csendnek vagy a valódi feszültségnek. Ez azonban elsősorban a fordítás sajátja, nem a pécsi rendezésé.

A színészek ebből a szempontból nehéz helyzetből indulnak, hiszen egy olyan nyelvi közegben kell hiteles érzelmeket közvetíteniük, amely klasszikus értelemben semmiképp sem nevezhető shakespeare-inek. Ennek ellenére meggyőzőek. Érezhető, hogy a szöveg adta kereteken belül mindent megtesznek azért, hogy a szerepek ne csak poénok hordozói legyenek. Különösen jól működik az a fiatalos bohósság és hebrencs stílus, amely az előadás egészét áthatja. A rendezés egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy ezt az energiát képes egységbe rendezni. Annak ellenére, hogy a rendező és a főszereplők között generációs különbség van, az előadás nyelve végig koherens marad. A rendező pontosan érti, mitől működik ez a világ. Nem próbálja megszelídíteni a szöveget, inkább ráerősít annak ritmusára és játékosságára.

A látványvilág szintén ezt a kettősséget szolgálja. A jelmezek jól illeszkednek a modern szöveghez és rendezői koncepcióhoz, miközben nem válnak harsánnyá vagy zavaróvá. A színpad használata ötletes és dinamikus, a díszlet pedig funkcionális, mégis karakteres. Kifejezetten emlékezetes elem a DJ-pult, amely nem puszta látványelem, hanem a modern értelmezés szerves része.

Összességében a Pécsi Nemzeti Színház Rómeó és Júlia előadása világos céllal készült. Fiatalokat megszólítani, egy számukra ismerős nyelven és esztétikával. Ebben következetes, és több ponton kifejezetten működik is. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez az előadás nem mindenkinek szól. Aki klasszikus, tragikumában súlyos Shakespeare-drámát keres, annak aligha ez lesz a megfelelő választás. Aki viszont nyitott egy mai, játékosabb, tudatosan modern olvasatra, az egy jól felépített, energikus előadást láthat, még akkor is, ha a tragédia súlya nem mindig ott és úgy jelenik meg, ahogyan azt megszoktuk.