Szána Miklós portréja

” Nem vagyok őrült, mint a lányom, nem tudok olyan eszeveszetten napozni. De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. Ezt akarom én ezzel elmondani. A kedvenc Pilinszky-soraim is erről szólnak. Erről is. ” Kimondhatatlanul jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. ” Pici gyerekkoromtól fogva így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak vártam, hogy előbújjon a nap. Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz. ” – mondja az akkor már nyolcvanadik életévében lévő Törőcsik Mari a szép, napos tavaszi idővel kapcsolatban Bérczes László beszélgetőkönyvében. A fenti idézet azt hiszem jól rávilágít arra, hogy Törőcsik Mari a tehetsége mellett miért lett az, aki. Egyedülálló és megismételhetetlen. A magyar színházi és kulturális élet egyik legnagyobb alakjára emlékezünk a születésnapján.

Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pély községben eredetileg Törőcsik Marián néven (a különleges keresztnév oka, hogy a jegyző a Mariann nevet Mariánnak írta) egy katolikus család második gyermekeként. Szülei pedagógusok, édesapja iskolaigazgató volt.

” Az én gyerekkorom szebb volt mint szép: gyönyörű volt. ” – emlékezett vissza Törőcsik Mari a Pélyen eltöltött évekre. Azokra az évekre, ahol a nagyapja által üzemeltetett kis helyi moziban látott filmeket nézve találkozott először a színészi hivatással. A Tisza-parti szülőfalujába eltöltött évek után a középiskolai tanulmányait Budapesten és Egerben végezte, majd a sikeres érettségi után 1954-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol négy évvel később végzett. Törőcsik Mari ebben az időszakban nyújtotta első, világszinten is nagy ismertséget hozó alakítását a Körhinta című filmben, Pataki Mari szerepében, mindössze 21 évesen.

” Ide figyeljen! Miért robbant be a Körhinta Cannes-ban? Mert én jó színész voltam? Egy fenét! De a jelenlétemnek kellett, hogy legyen bizonyos ereje. ” – mondja el Törőcsik Mari, amikor Bérczes Lászlóval a színésznő utánozhatatlan színpadi jelenlétének titkát fejtegetik, amivel kapcsolatban előkerül egy gyerekkori történet;

” Anyák napja volt, nagyapám mozijában rendezték az iskolai ünnepséget. Apám egy Turgenyev novellát választott nekem, azt mondtam el. Egy madárról szólt meg a madárfiókáról. Kiálltam, mondtam, és egyszer csak megéreztem, hogy megáll a levegő. Hogy, azt csinálok velük, a hallgatósággal, amit akarok. Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, soha nem felejtem el. “

Fábri Zoltán, a forradalom évében, 1956-ban bemutatott, mára már klasszikussá váló alkotását egyébként hiába éltették sokan külföldön és hiába nevezték cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma díjra, a nagy hazai elismerés akkor még elmaradt. Ez persze mára már nagyot változott, hiszen a Körhinta manapság a művésznő talán egyik legismertebb szerepe.

Törőcsik Mari az egyetemi évek alatt ismerkedett meg második férjével, a szintén színész Bodrogi Gyulával, akivel nyolc évig voltak házasok. A közös évekre így emlékezett vissza a színésznő, amikor Bérczes Lászlóval a házasságaira terelődött a beszélgetés:

” Bodrogi volt a második, maga volt a boldogság. Akár tönkre is tehettük volna egymás életét, de mi nagyon szép kilenc évet éltünk együtt. Ez azért is volt, mert nem voltunk féltékenyek egymásra. Sem a pályán, sem a magánéletben. Engem az első évünkben Cannes-ban, Párizsban ünnepeltek, odakint a Maximban vacsoráztattak, itthon meg olyan szegényen éltünk Gyulával, mint a templom egere. De ez se engem, se őt nem zavarta. A “fesztiválruhámat” tíz évig fizettem, hiszen a Körhintát másfél pár cipő áráért csináltam, vacsorára általában szegedi felvágottat vettünk, esetleg egy kis parizert, de jó volt. Diákok voltunk, fiatalok. “

Bár Törőcsik Marinak négy férje is volt, egyetlen igazi nagy szerelmének Maár Gyulát tartotta, akivel 1972-ben házasodott össze, és akivel a rendező, 2013-as halálig együtt is éltek. Házasságuk alatt a művésznő utolsó lakhelyére, a Kőszeg mellett található Velem nevű településre költöztek, és Teréz néven közös gyermekük is született.

Maár Gyula egyébként nemcsak a magánéletben volt az egyik legfontosabb pontja Törőcsik Marinak, hanem hozzá fűződik a színésznő pályafutásának egyik legnagyobb sikere is. Hiszen Törőcsik Mari, abban a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért nyerte el a cannes-i fesztiválon 1976-ban a legjobb színésznőnek járó díjat, amit Maár Gyula rendezett. De ez a siker persze csak egy volt a sok közül, hiszen nála több díjat egy magyar színésznő sem tudhat magáénak.

Törőcsik Mari többek között kétszeres Kossuth- és Jászai Mari díjas, Kossuth Nagydíjas, kiváló és érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. De ezen kívül a művésznő Budapest, Pély, Velem és Újbuda díszpolgára is, ahol nem mellesleg a Feneketlen-tó mellett egy park is viseli a nevét. Törőcsik Mari tehát gyakorlatilag mindent elért, amit a szakmában el lehet, éppen ezért érdekes, hogy szerinte mi a színészet csúcsa. A témáról a következőt mondta:

” Nézze meg azt a hároméves gyereket, aki ül a sarokban, belefeledkezik a játékba, veszekszik a babájával, akár a szülő a gyerekével, azt mondja “lik-luk”, és már be is zárta a babát a semmibe. Ennyit mond, “lik-luk”, és egy teljes világot teremt. Ezt elérni a színpadon, hogy úgy játsszunk, azzal a koncentrálással, ahogy erre egy gyerek képes, ez a színészet csúcsa. Szoktam mondani, hogy volt négy-öt estém, na jó legyen hat-hét, amikor ezt elértem. “

Törőcsik Mari pályafutása során több színházban is megfordult, többek között a győri Kisfaludy Színházban, ahol művészeti vezető volt, a szolnoki Szigligeti Színházban, tagja volt a Mafilm színtársulatának, és volt igazgató is a Művész Színházban – mai Thália. Igazi otthona azonban a Nemzeti Színház, ahol a legtöbb időt töltötte pályafutása során.

Törőcsik Mari élete első szerepét az akkoriban a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működő Katona József Színházban játszotta 1956 júniusában, Mikszáth Kálmán – Sipsirica című művéből készült előadásban, az utolsót pedig 2016-ban, a Brecht- Galilei élete című művéből készült darabban a Nemzeti Színházban. A két bemutató között eltelt időben persze rengeteg emlékezetes színpadi szerep, és persze sok remek filmes alakítás is került Törőcsik Mari neve mellé. Többek között olyanok mint az Édes Anna, a Teketória, vagy akár a Légy jó mindhalálig. Ebben az időszakban tehát korának megkerülhetetlen ikonja lett, akit gyakorlatilag mindenki tisztelt, szeretett. Többek között Kádár János is. A vele való találkozásra így emlékezett a színésznő:

” Szóval indul felém. Odaér, megáll. Nyújtja a kezét. Adom hát a kezemet. Fogja, tartja, állunk, várunk… Azt érzem, nagyobb zavarban van, mint én. Valakinek meg kéne szólalnia. Jó napot, drága Mari. Ugye legalább maga boldog? Ugye boldog? Szinte könyörgve kérdezi. Három évvel vagyunk 56 után, hatalma csúcsán ott áll egy ember, és valahogy olyan szerencsétlen. Boldog vagyok Kádár elvtárs. Ezt mondom, mert fiatal vagyok, már háromszor jártam Cannes-ban, és igen boldog vagyok. “

Törőcsik Marival kapcsolatban mindenképp meg kell említeni a 2008-as, ahogy ő nevezte “halálát”, amikor is egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, a szíve megállt, és kómába is került, de egy kisebb csodának és akaraterejének köszönhetően később felépült. Gyógyulása után pedig még visszatért a színpadra, valamint 2017-ben szerepelt élete utolsó filmjében is, a Mészáros Márta rendezte Aurora Borealis – Északi fényben.

Törőcsik Mari élete utolsó éveit a pár száz fős Velem községben töltötte, gyakran egészségügyi problémákkal küzdve, miközben a nyolcvanadik születésnapján egy ország ünnepelte. Hogy aztán hat évvel később szintén egy ország vegyen tőle végső búcsút, hiszen Törőcsik Mari 2021 április 16 óta már nincs köztünk. Mégis, ha beszélünk róla, megnézzük pár régi filmjét, vagy fotóját, akkor még talán egy kicsit itt lehet velünk, még ha csak lélekben is. A mai napnál pedig azt hiszem nem kell jobb alkalom az emlékezésre! Hiszen, ne felejtsük el; ma lenne 90 éves Törőcsik Mari!

• A cikkben lévő idézetek forrása: Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve (2016) Európa könyvkiadó
• A cikk borítóképének forrása: nfi.hu ( Nemzeti Filmintézet)