Borbély Anna színikritikája

A Krémes keringő két egykori színésznő Szentmártoni Kamilla (Esztergályos Cecília) és Fellegi Klári (Drahota Andrea) története. Kamilla és Klári idős korukra színészotthonba kerülnek. 

A négy szereplős darabban karrierjük legszebb pillanatait közösen idézik fel, miközben folyton eszükbe jut öregségük.  

Közös szobájukban gyakran beszélgetnek régi életükről, és egy férfi is felbukkan akivel mindkettőjüknek viszonya volt. Gondozójuk szórakozott, de bosszantó jelenlétével rendszerint megakasztja a két hölgy társalgását, a merengésből visszazökkenti őket a valóságba.

Az idő múlása — megbékélés az időskorral 

Az előadás központi témája az öregség elfogadása, az idő múlásával járó veszteségek beismerése: a karrier vége, a színpadról való lelépés szükségszerűsége, a középszerűség vagy a „már nem számítok” érzés nyomasztó felismerése. Kamilla és Klári beszélgetései a visszaemlékezés és a belenyugvás között ingadoznak. A legfájdalmasabb talán nem is az elmúlás tudata, hanem a fájdalom az elveszett múlt után – azért a fényért, ami egyszer körülvette őket, s amelyből ma már csupán foszlányok maradtak.

Édes élmény — Ha, kiveszik az életből a boldogság

A mű a dívák emlékein keresztül mutatja be az elmúlás jelentőségét. El kell fogadniuk, hogy már nem az övék a színpad. A krémes lehet a hétköznapi örömök szimbóluma, amit Klári minduntalan keres és meg is talál. A krémes keringő eszünkbe juttatja: a tiszta mindennapos egyszerűség örömét, amely talán többet ad, mint bármilyen egykori tapsvihar. Amikor Kamilla falánkan, kissé bohém örömmel eszi a süteményt, abban van valami gyermeki. A fiatal gondtalanságot idézi fel, mintha az utolsó jó falatokat próbálná kicsikarni az életből – amíg még lehet. A krémes a maradék idő megélésének jelképe, annak a felismerésnek, hogy a legapróbb örömök adhatják a legtöbbet az öregkorban. A sütemény, ami igazán boldoggá teszi életének ebben a szakaszában, amiből próbálja kicsikarni az élet utolsó jó falatjait. 

Elmaradt humor és csattanó

Több fordulat és humor elfért volna a történetben, így csak egy lassú visszaemlékezésnek hatott. Mégis elgondolkodik közben az ember, hogy mi lesz velünk, ha már nem leszünk?