Szána Miklós kritikája

A cikk megjelenésének napjaiban érkezik a mozikba a Stephen King regényekből készült filmes adaptációk népes táborának legújabb tagja, A menekülő ember. Az 1987-es Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült film egy merőben új változata ezzel olyan nagyszerű filmek társaságába kerül, mint a Remény rabjai, a Halálsoron, a Carrie vagy éppen a Tortúra, amely alkotásokat sokaknak azt hiszem nem kell bemutatni. Ebből is látszik, hogy Stephen King művei kiváló alapanyagot jelenthetnek egy-egy remek film elkészítéséhez. Bár nyilván akadnak kevésbé jó adaptációk is, én mégis abszolút lelkesen érkeztem az új menekülő ember sajtóvetítésére. Távozni azonban sajnos nem sikerült teljesen ugyanúgy. Mondom is, hogy miért. Kritika.

Stephen King-nek, aki 1982-ben még Richard Bachmann néven írta meg a film alapjául szolgáló disztópikus regényt mindenesetre bejött az új feldolgozás. Hiszen a következőképpen nyilatkozott róla:

” Elég hű a könyvhöz, hogy a rajongók elégedettek legyenek, de eléggé különbözik attól, hogy még engem is izgalommal töltsön el “

De vissza a filmünkhöz, amelynek főszereplője Ben Richard, (Glen Powell) egy egyszerű munkásember, egy rossz gazdasági helyzet közepén, akinek mindene a családja. Lánya azonban nagyon beteg, megfelelő gyógyszert viszont nem tudnak venni, hiszen nincs rá pénzük. Ő maga ugyanis nem dolgozik, mert egy becsületessége miatt kialakult munkahelyi balhéja miatt feketelistára került. Így, aki pénzt keres az csak a felesége, aki táncosnőként a testével keresi a mindennapi kenyerüket, néha plusz műszakokat is vállalva a megélhetésük érdekében. Ben ezt egy idő után azonban már nem tudja tovább tétlenül nézni, ki akar törni a nyomorból, hogy egy jobb életet biztosítson a családjának. Éppen ezért jelentkezik a Network vállalat egyik új vetélkedőjébe, amit a TV-ben lát.

Ahol aztán Dan Killian (Josh Brolin) a számító producer kiszúrja a nehéz helyzete miatt végtelenül dühös Ben-t, akinek a rendszer elleni végtelen haragjában a szenzációt és egy nagy nézettségű műsor képét látja. Éppen ezért ráveszi, hogy más, kisebb bevételt hozó vetélkedők helyett a hatalmas nyereménnyel kecsegtető, nagy nézettségű, kegyetlen vetélkedőbe, A menekülő emberbe jelentkezzen. Amit, ha elvállal a családja egy új és biztonságos helyre kerül és az élete egy csapásra megváltozik. Ben rövid gondolkodás után aláírja a műsorhoz tartozó szerződést és kezdetét is veszi a játék.

A játék lényege egyszerű; maradj életben 30 napig, ha pedig ez sikerül, egymilliárd dollár üti a markodat. Apró nehezítés, hogy közben öt profi bérgyilkos és gyakorlatilag az egész világ rád vadászik, hiszen jutalom fejében bárki feladhat. Ben mindezek ellenére a két társával együtt indulva, de külön utakon járva belevág a 30 napos menekülésbe egy jobb élet reményében, amit fizikai munkával hiába próbált megszerezni magának. Főhősünknek viszont azon kívül, hogy gyakorlatilag senkiben nem bízhat meg és folyton életveszélyben van, mindennap be kell jelentkeznie egy rövid felvételen, amit aztán az arra kijelölt pontok egyikére el kell juttatnia a megadott időpontig. Ami mondanom sem kell, hogy nem könnyű feladat. Valahogy azonban mégis muszáj megoldania, mert ha nem, akkor elesik a pénztől, ami minden életben töltött nap és minden megölt üldöző után növekszik.

A mi menekülő emberünk azonban nem esik el a pénztől, hanem látványos akciójeleneteken keresztül szép lassan pörgeti a napokat és aprítja az üldözőit, miközben megbízható segítőtársakat is talál, akik nem dobják fel a nagy jutalom reményében. Teszik ezt annak ellenére, hogy a napról-napra népszerűbb és a versenyzőket folyamatosan kamerákkal követő showműsor – a Schwarzenegger-es verzióhoz hasonlóan – folyamatosan igyekszik lejáratni Ben-t, például úgy, hogy a kötelezően leadandó videóiból lejárató anyagokat gyárt a hangulatkeltés és nézettség növelésének érdekében, ami már nem is annyira utópisztikus, ugyebár.. Azt pedig, hogy hova fut ki a lejáratás és, hogy miként zárul Ben menekülése, már fedje jótékony homály, amivel mindenkit arra biztatnánk, hogy üljön be a filmre.

Összességében, ugyanis A menekülő ember egy, az 1987-es elődjét mindenképpen felülmúló, jó film lett, ami több fontos társadalmi kérdést is felvet, mint például a szegények és a gazdagok között tátongó, egyre nagyobb szakadék, vagy épp a média egyre nagyobb hatalma a mai modern világban. A fentieken túl viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez a film végső soron egy akcióthriller, tele pörgős jelenetekkel, aminek nem feltétlenül áll jól, ha több, mint kétórásra húzzák, (133 perc) pláne úgy, hogy a vége – a jól sikerült zárójelenetet kivéve – már kicsit követhetetlen, felesleges plusz fordulatokkal van tele, amire már nem biztos, hogy szükség volt.

De, hogy jót is mondjunk, Edgar Wright rendező legújabb filmje tele van jó és látványos jelenetekkel, illetve remek alakításokkal, amelyek közül kiemelkedik Glen Powell produkciója. Aki egyrészt kondiban, másrészt színészi játékban is hozta a mostani filmben már csak nyomtatott dollárokon megjelenő Schwarzenegger szintjét! Sőt! De ugyanúgy dicsérhető Josh Brolin is, aki remekül hozza a pénzéhes, a nézettség érdekében mindenre hajlandó producer szerepét, csakúgy mint Colman Domingo aki szintén nagyon jól helytáll a műsorvezetői szerepben. Ha pedig egy mellékszereplőt is ki kéne emelnem, akkor mindenképp Sandra Dickinson lenne az, aki a naphosszat a TV előtt ülő, kicsit már bolond idős hölgyet alakítva azt hiszem sokakat jókedvre derít majd. Egy olyan filmben, ami akár tökéletes is lehetett volna, de nem lett az, mert az új menekülő ember most kicsit túlfutott.

A borítókép és a cikkhez használt képek forrása: UIP-Duna Film

10/8