Lelkes Viktória színikritikája

A 2019 májusában a budapesti Játékszínben bemutatott, azóta töretlen sikerrel futó vígjáték, Szente Vajk Legénybúcsú című komédiája immár a Pécsi Nemzeti Színház színpadán is meghódította a közönséget.

A darab az elmúlt évek egyik legnépszerűbb magyar színpadi sikere, amely a klasszikus bohózat hagyományait ötvözi modern tempóval, sziporkázó helyzetkomikummal és egy csipetnyi érzelmi mélységgel. Nem véletlen, hogy a színházi siker után filmváltozat is készült: a forgatókönyvet és a rendezést maga Szente Vajk jegyzi, az operatőri munkát Babos Tamás végezte, a produceri feladatokat pedig Bank Tamás, Fülöp Péter és Borcsik Ferenc látta el. A film a Fórum Hungary forgalmazásában kerül a mozikba, premierje 2025. december 11-én várható.

A Pécsi Nemzeti Színház színpadán a darabot Vidákovics Szláven rendezésében láthatja a közönség. A pécsi változat energikus, lendületes és szívvel-lélekkel átgondolt interpretáció. Hű az eredeti mű szellemiségéhez, de nem pusztán a poénokra épít. Vidákovics Szláven rendezése, ahogyan tőle megszokhattuk, érzékenyen bánik a karakterek közötti kapcsolatokkal, és a humor mögött finoman megmutatja az emberi gyengeségeket, esendőséget is.

A történet központjában két jó barát áll: két fiatal háziorvos, Alex és Simon. Simon nősülni készül, barátja, Alex igyekszik felejthetetlenné tenni számára a legénybúcsút, de minden káoszba torkollik. Egy szállodai lakosztály válik a helyszínéül annak a fergeteges kalandnak, amelyben semmi sem az, aminek elsőre látszik. Ugyanakkor nem csupán a felszínes kacagtatásra épít. A pécsi változat rendezése különösen hangsúlyozza a szereplők közötti kapcsolatokat és az érzelmi töltetet is. A darabot több szereposztásban játsszák, az általunk látott előadásban Vidákovics Szláven lépett színpadra Simon szerepében. Játéka természetes és szórakoztató, de minden gesztusában érezni a karakter mögötti emberi mélységet. A partneri összhang a színészek között kiváló, a szituációk ritmusa pontos, a humor jól adagolt. A rendezés jól épít a díszlet adta lehetőségekre is, a szállodai lakosztály több szinten játszik a térrel, így a néző szinte belecsöppen a helyzetkomédiába, mintha maga is a szobában sodródna az eseményekkel.

Személyes megjegyzés: A „…Meg egy csokit-t” poén rám különösen emlékezetesen hatott, mivel 2009 óta játszom együtt a két főszereplővel (Götz Attila és Vidákovics Szláven) egy musicalben. Akkoriban annyira belopta magát ez a mondat a társulat életébe, hogy később még a kellékek közé is becsempésztük egy-egy apró cetlire írva. Most, ennyi év távlatából hallani újra ezt a mondatot a színpadon, nosztalgikus, szívderítő pillanat volt.

A Legénybúcsú kiváló választás azoknak, akik szeretnének kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből, feltöltődni, és két órára elfelejteni a világ zaját. És azoknak is, akik nem tudják kivárni a film decemberi premierjét, hiszen a színházban most átélhetik azt, amit a vászon majd csak hónapok múlva ígér: a nevetés, a lendület és az emberi pillanatok örömét.