Fejes Csenge könyvajánlója

A COVID mindannyiunkat megviselte. Megviselte a gyerekeket, felnőtteket, időseket. A COVID pusztított. Családokat cincált szét, rengeteg áldozatot szedett, megosztotta a világot. Mind emlékszünk rá, miket éltünk meg a karanténban vagy a kórházakban. De abba kevesen gondolnak bele – mit okozott a járvány, azoknak, akik ellene küzdöttek. 

Vajon mekkora súlya van egy lélegzetvételnek? – többek közt erre a kérdésre keresi a választ Lenarits Viktória Lélegezz velem címet viselő regénye, amely 2025 – ben jelent meg a Helma kiadó gondozásában. A 323 oldalas könyv a magyar szerzőnő első kötete, melyben lélegzetvisszafojtva követhetjük nyomon a két főszereplő rögös útját. 

Maja, az intenzív osztályon dolgozó nővér, és Gergő az intenzív osztály orvosa, közös traumákat hordanak, melyek egy tőről fakadnak: a híres világjárvány okozta sebekből. 

„A gyógyulás nem mindig ott kezdődik, ahol a fájdalom véget ér.” – áll a könyv borítóján. Az állítást mi se bizonyítja jobban, mint Maja és Gergő közös útja. 

A könyv egy eddig szokatlan szerelmi regénnyé szövődik mely, központjában nem az elcsépelt romantikus csókjelenetek, hanem a valódi zsigeri összetartozás, a mélyen megélt érzelmek, a bizonytalanság és a biztonság labilis határán történő tökéletlen, de annál igazibb tánc áll. Hogy a két szereplő képes lesz-e elengedni a múlt árnyait? Hogy rájönnek-e mit jelent számukra a valódi gyógyulás? Talán még ők sem tudják. 

Az mű írásmódja, pont olyan, mint az élet: néha lassan, észrevétlenül kúsznak még a bőrünk alá is a történet finom mozzanatai, máskor hangosan kitörve csapja arcul az olvasót. A mű hangneme nem a tökéletességre hívja fel a figyelmet, hanem a valódiságra. Nincs fejvesztett segélykéréssekkel teletűzdelve, csak teljes odaadással tölti ki a bennünk tátongó a csendet – még azokét is, akik hangosan igyekeznek elnyomni azt. 

A veszteségeket, az újrakezdést és az erőt több szemszögből tárgyalja az író. A mű alapkonfliktusa a hétköznapokból ered, de cseppet sem hétköznapian tálalja azt. Éppen ezért érezheti mindenki magáénak. 

A szereplők olykor esetlen, hibázó, megtört, de nem maguk álltatva sebeiket nyalogató, hanem tiszta lelkű fejlődő emberek – ebből fakad a főszereplők autentikusan ívelő fejlődéstörténete. A mellékszereplők pedig nem másképp, mint a főszereplők, teljes szimbiózissal lettek kidolgozva.

 A mű nem csak arra tanít, hogy hogyan küzdjünk meg a saját démonjainkkal, hanem hogy hogyan tudunk a másik embernek segíteni velük, és hogy mit jelent egy néma félmosoly az összeomolni készülő világunkban. Ugyanakkor azt is elénk tárja, hogy van, amikor már maga a félelem válik ijesztővé, nem az, amitől félünk, és ha még nehéz is kifejezni az érzéseinket meg kell tennünk. Nem másért, magunkért. 

„Csak azt ne feledd el, hogy ha túl sokáig hallgatsz, a másik fél már nem fog kérdezni”

A mű hitelessége nem pusztán az író kilétében jelenik meg, aki maga is kórházi nővér, hanem az emberi közelségben is. 

Ez a könyv mindenkinek ajánlott, aki csak egyszer is átélte, hogy milyen, amikor elszorul a torkod, és a levegő hirtelen nehezebbé válik, mint a beton. Mindenkinek ajánlott, aki csak egy lélegzetvétel erejéig is tud még szeretni.

Ha szeretnétek megvenni a könyvet, akkor ezen a linken keresztül tehetitek meg.