Nagy Andrea Flóra ajánlója

A régmúltból botlottam bele újra ebbe a filmbe. Halványan emlékeztem arra, hogy milyen ez a film, de olyan erősen nem igazán tudtam felidézni, gondoltam teszek egy próbát. Kellemesen csalódtam. A film csodás, igazi fejlődéstörténet, annak ellenére, hogy nagyon könnyed. Na de jöjjenek a részletek, hogy mitől is igazán jó ez az alkotás.

Elsőre a magyar cím nem árul el túl sokat csak azt, hogy valami nagy változás lesz kilátásban. Az angol cím talán találóbb Raising Helen, avagy Helen felnevelése. Ez sokkal pontosabb, mert a film főszereplője a fiatal, kicsit meggondolatlan, de melegszívű Helen (Kate Hudson). A főszereplőnk éli a tipikusan kicsit talán sztereotip életet: a karrier a legfontosabb, buliból buliba és nem vállal semmiért felelősséget. Mégis a filmben egy családi tragédia miatt fel kell nőnie úgy igazából. Testvére, Lindsey és férje meghalnak egy baleset következtében és ráhagyják három gyermeküket. Először sem Helen és a harmadik testvér, Jenny sem értik ezt a döntést. A két testvér között egyébként is állandó konfliktus van, mert a már családanya Jenny nem nézi jó szemmel Helen életét. A fiatal nő végül beadja a derekát, és magához veszi a gyerekeket. A dolgok pedig gyökeresen megváltoznak körülötte. Új munkahelye lesz, új barátai és egyben az anyai szerepbe is bele kell szoknia. A nagy gyerek a valódi gyerekeket sajátosan neveli, de nagy szíve miatt általában jól sülnek el a dolgok.  

Nagyon tetszett a filmben, hogy komoly témákat boncolgat, ilyen például a felelősségvállalás. Másik az, hogy Helen „felnövekedése” se egyik pillanatról a másikra történik meg. Mert kiért kell neki kiállni? Leginkább a gyerekekért. Szerintem valahol mindannyiunknak kell időnként egy kis biztatás, segítség. Ezt furcsa módon a harmadik testvér, Jenny tudja megadni, aki segít egy konkrét szituációban is és a film végén egy fontos felismerésével segíti húgát.

Lehet, hogy kicsit drámainak tűnik a film, de valójában nem az. A gyerekek apró-cseprő dolgai sokat hozzáadnak a történethez és Helen pozitivizmusa és életigenlése igazán könnyeddé teszi a filmet. A gyászt, ami a gyerekeket és Helent érinti, szépen mutatja be a film.

Még szót kell ejtsek a református Dan lelkészről is, akit John Corbett játszik(ő a Bazi nagy görög lagziban volt Ian Miller, a vőlegény). A lelkész nem egy tipikus egyházi karakter, hanem lazább és összességében elmondható, hogy egy pozitív életfelfogást képvisel. Olykor igen mulatságosan nyilatkozik például magáról: „Isten szexi embere vagyok és tudom ezt”.  

A filmet én egy mélyebb problémákat bemutató alkotásnak gondolom vígjátéki keretek között. De összességében kikapcsolódásnak is kiváló.