Trafikant András kritikája

A kamaradrámák új aranykorukat élik a magyar filmben. Deák Kristóf Egykutya című filmje feszült, izgalmas és mély emberi drámát kínál – mindezt egyetlen lakás falai között.

Ezek a történetek kevés szereplővel és egyetlen helyszínen is képesek mély érzelmeket és komoly konfliktusokat megmutatni. Erre az egyik legjobb példa Hajdu Szabolcs Egy százalék indián című filmje, amely megmutatta, milyen erő rejlik egy szűk térben kibontakozó emberi drámában. Amikor elkezdődött, az Egykutya, rögtön ez a film jutott eszembe. Bár a két alkotás teljesen más témát dolgoz fel, a párhuzam egyértelmű: itt is egyetlen helyszínen, egy lakásban zajlik minden, a szűk tér pedig fojtogató keretet ad a történetnek, miközben felerősíti a szereplők közti feszültségeket.

Az Egykutya négy régi barát történetét meséli el, akik hosszú idő után újra találkoznak egy viharos éjszakán. Ami elsőre baráti összejövetelnek tűnik, hamar feszült játszmává alakul, ahogy felszínre törnek a régóta elfojtott titkok és sérelmek. A néző is úgy érzi, mintha velük együtt rekedt volna ebben a zárt térben, ahol nincs menekvés sem a kimondott, sem a kimondatlan igazságok elől.

Deák Kristóf rendezése mesteri precizitással építkezik. A szűk tér, a viharos időjárás, a feszes vágás és a valósághű párbeszédek tökéletes összhangban dolgoznak azon, hogy a feszültség soha ne lankadjon. A rendező remekül alkalmazza a „húzd meg – ereszd meg” technikát: amikor a néző már kezdene megnyugodni, újabb konfliktus borítja fel az egyensúlyt, így a film végig kiszámíthatatlan marad.

A történet ereje abban rejlik, hogy komoly témákat feszeget, mégsem válik nyomasztóvá. A film a barátság, a hűség és az árulás kérdéseit járja körül, miközben feszült és izgalmas marad. Ez a kettősség teszi igazán izgalmassá: egyszerre ad szórakoztató filmes élményt és mély gondolatokat, amelyek sokáig velünk maradnak.

A színészi játék kivételesen erős. Döbrösi Laura (Patika) alakítása a film érzelmi középpontja: karaktere egyszerre erős és törékeny, jelenléte végig uralja a vásznat. Tenki Dalma (Vica) karaktere a kiszámíthatatlanság megtestesítője, akinek hangulatingadozásai folyamatos feszültséget keltenek. Tóth Károly (Honda) és Bakonyi Alexa (Nóra) mélyen hiteles alakításával tovább erősödik a történet drámai súlya, és megmutatják, milyen gazdag alulfoglalkoztatott tehetségekben  a magyar filmvilág.

A film atmoszférája szinte beszippantja a nézőt: úgy érezzük, mintha mi magunk is a szereplők között ülnénk, és szemtanúi lennénk a lassan kibontakozó, majd egyre hevesebbé váló drámának.

Az Egykutya bizonyítja, hogy a magyar film képes nemzetközi színvonalú kamaradrámát létrehozni. Döbrösi Laura és Tenki Dalma alakítása maradandó élményt nyújt, a rendezés pedig végig izgalmas és letisztult. Ez a film egyszerre ragad magával és gondolkodtat el, miközben arra emlékeztet, hogy a múlt titkai sosem maradnak örökre eltemetve – és néha a legnagyobb vihar nem odakint, hanem a lelkünkben tombol.Az Egykutya feszült és letisztult kamaradráma, amely bizonyítja, hogy kevés szereplővel és egyetlen helyszínen is lehet lebilincselő filmet készíteni. Deák Kristóf magabiztos rendezése, Döbrösi Laura és Tenki Dalma emlékezetes alakítása, valamint a történet mélysége egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a film egyszerre legyen izgalmas és elgondolkodtató. Ez egy olyan alkotás, amely a nézőt még jóval a stáblista után is foglalkoztatja.

Bemutató: 2025.10.02

9/10