Szána Miklós kritikája
“Tisztelt Uram! Kedves Apám!” – kezdi mondandóját a 12 éves Andor, minden egyes alkalommal, amikor a ház pincéjében lévő nagy kazánhoz látogat, hogy az elképzelt apjával beszéljen. Az árvaházban felnövő fiú, akit a háború után az anyja egyedül nevel, kitartóan hisz benne, hogy az elhurcolt édesapja még egyszer hazatér. Teszi ezt akkor is, amikor egy motoros nagydarab férfi jelenik meg náluk, aki az apjának nevezi magát. Az Oscar-díjas magyar rendező, Nemes Jeles László legújabb filmjének, az Árvának a premier előtti vetítésen jártunk.
A közvetlenül a forradalom után, 1957 tavaszán játszódó, európai koprodukcióban készült film kezdő jelenetében a háború végeztével az édesanya ( Waskovics Andrea) hazaviszi a gyerekét, Andort ( Barabás Bojtorján) az árvaházból. Majd ugrunk egyet az időben és főhősünk, Andor szemüvegén keresztül betekintést nyerhetünk egy cseppet sem vidám korszak sajátosságaiba. Az egymást megfigyelő emberek életébe, egy forradalom után a megtorlástól tartó társadalom mindennapjaiba, és a sokszor céltalan rendőri erőszakba is.
Megismerjük a Grundot, ahol Andor gyakran lóg, és ahol egyetlen barátjával Sárival egyik nap egy fegyvert találnak elásva, amiért akkoriban akár egy gyereket is felakaszthattak. Megismerjük Sári testvérét, aki egy lerombolt épület falai között bújkàl sérülten a rendőrök elől, és akinek a családja külföldre készül menekülni. Végignézzük, ahogy Andort, aki az apja jegyirodájából megmaradt jegyekkel ül a lépcsőn, minden komolyabb ok nélkül beviszik a rendőrök. Illetve láthatjuk azt is, ahogy Andor édesanyjának a munkahelyén a boltvezető hangosan Sztálint élteti. Egyszóval, egy nagyon érzékletesen, tökéletes operatőri munkával bemutatott, pontos korképet kapunk Budapest 56-os forradalom utáni állapotáról, ahol a romos épületek között sétálva mindig feltűnik egy éljen május elseje plakát.
A film első, apahiányt és a korszak hangulatát, miliőjét bemutató részének egy már a bevezetőben említett, Berend Mihály (Grégory Gadebois) névre hallgató nagyhangú, nem titkoltan a munkásosztályhoz tartózó férfi megjelenése vet véget, aki Andor édesapjaként mutatkozik be. Innentől pedig a film egy más ritmusban folytatódik, kicsit felpörögnek az események. A vidéken hentesként dolgozó, korábbi családja által elhagyott Berendnek ugyanis eltökélt szándéka, hogy a háborút a segítségével túlélő édesanya, és Andor lesz az új családja. Ezért pedig mindent meg is tesz. Igaz, a saját egyszerű módján. Szemléletes példa erre a filmből amikor a férfi egy fél disznót visz a zsidó vallású család számára ajándékba, vagy amikor a nyers modorú, erőszakos férfi romantikus táncot próbál lejteni Andor előtt az édesanyjával a lakásuk előtti körfolyosón. Mondanom sem kell, hogy nem sikerül. Mint, ahogy Andornak sem sikerül elfogadnia az édesanyja által csendben megtűrt férfit, aki ellen mindenféle eszközzel, foggal, körömmel küzd. Amitől a férfi természetesen még agresszívabbá válik, hogy elérje a célját.
Ez a viselkedés pedig ha egy kicsit távolabbról nézzük a filmet jól jellemzi az adott korszakot is, csakúgy mint az idegen apa, és az őt elfogadni kénytelen gyerek kapcsolata. A Saul fiával Oscar-díjat nyert rendező a film konkrét története mellett, valószínűleg nem véletlenül egy korrajzot is vetít elénk. Hiszen a forradalom reménye után, a társadalomnak ha tetszett, ha nem, el kellett fogadnia az új rendszert és vele együtt az új apát, Kádár Jánost.
Összességében tehát a leginkább édesapja ( Jeles László, rendező) története alapján készített film ismét egy nagyon egyedi stílusú és meghatározó alkotás lett az Oscar-díjas magyar rendezőtől. A sok ezer gyerek közül kiválasztott Barabás Bojtorján ismét kiváló választás volt a főszerepre, hiszen gyakorlatilag hátán viszi a filmet és abszolút hatásosan és átélhető módon adja vissza a főhős érzelmeit, legyen az akár szeretet, kétségbeesés vagy gyűlölet. A 12 éves Bojtorján mellett dicsérendő a francia Grégory Gadebois játéka, aki abszolút jól hozza Berend egyszerű, erőszakos, iszákos de a szíve mélyén azért családra vágyó karakterét. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban pedig mindenképpen meg kell említeni Erdély Mátyás Kossuth-díjas operatőr nevét, aki régóta dolgozik együtt Nemes Jeles Lászlóval, és akinek remek felvételeivel együtt remélhetőleg egy olyan filmet hoztak össze, ami meg sem áll az Oscar-díjig.
Az Árva című film október 23-től látható a magyar mozikban, de most vetítik premier előtt Budapesten a Művész moziban is szeptember 24-ig.
10/9
A.N.D.R.Á.S Világa 