Lelkes Viktória beszámolója

A szavak csendje néha hangosabb minden zenénél.

Július közepén különleges irodalmi eseménynek lehettünk tanúi: bemutatták Fejes Csenge első könyvét, Ha a fájdalom diktál és Elveszett ügy című kisregényeit egy kötetben. Az esemény sokkal több volt egy hagyományos könyvbemutatónál – egy belső utazás tanúi lehettünk, melyet egy mindössze 16 éves, gerincsérüléssel élő fiatal lány vezetett.

Egy fiatal lány, akiben ott lakik a bölcsesség

Fejes Csenge fiatal kora ellenére olyan érettséggel, nyelvi gazdagsággal és érzelmi mélységgel ír és beszél, amit sok felnőtt író is megirigyelhetne. A bemutatón minden mondatából áradt a hitelesség – nem csupán ír, hanem tanúságot tesz. Balesete nemcsak fizikai, hanem mély lelki változásokat is hozott életébe. Erről a belső útról beszélt – őszintén, szelíden, mégis megrendítő erővel. A közönség soraiban többen meghatódva hallgatták, ahogy saját fájdalmát és gyógyulását – és mások szenvedését – irodalmi nyelvre fordítja.

„Nem sajnálatot akarok, hanem párbeszédet”

Ez volt az egyik legerősebb mondata az est során. Csenge világosan fogalmaz: nem különleges bánásmódra vágyik, hanem arra, hogy a társadalom lásson és meghalljon. Az írás számára eszköz, hogy érzékenyebbé tegye az embereket olyan helyzetekre, amelyeket sokan elhallgatnak vagy kikerülnek.

Balesetből küldetés

Csenge súlyos balesete után hosszú kórházi kezeléseken esett át. Évekig nem tudták a pontos diagnózist sem, mi okozza a fájdalmait. A fájdalom, a kiszolgáltatottság, a veszteségélmények nem csupán testi valóságként jelentek meg számára, hanem kérdéseket, érzéseket, gondolatokat generáltak. Ezek az élmények váltak írásainak alapjává. A traumát nem falak mögé zárta, hanem hidakat épített belőle – az írás erejével másokhoz.
A könyvbemutatón erről az útról mesélt. Szavai nem csupán szépek és választékosak voltak, hanem őszinték és fegyelmezetten tiszták – nemcsak mondanivalóval, hanem tartással is telt volt a beszéde. A közönség sorai között sokan könnyes szemmel hallgatták.

A könyv: két történet, egy igazság

A Ha a fájdalom diktál és az Elveszett ügy két kisregény egy kötetben. A témák komolyak: betegség, veszteség, gyász, elhagyatottság, újrakezdés. Csenge azonban nem didaktikus, nem szánakozó, nem tragikus – történetei életszagúak, hitelesek, emberiek. Karakterei hús-vér emberek, küzdelmeik felismerhetőek – a betegség nem metafora, hanem mindennapi realitás, amelyhez bátor érzelmi mélység társul. A regények hősei – többek között egy testvérét elvesztő fiú és egy lesérült sportoló – saját korlátaikkal, fájdalmaikkal küzdenek, de nem veszítik el emberi méltóságukat. Csenge írásaiból sugárzik: még a legnagyobb veszteségből is lehet újjászületni. Mert a fájdalom nem pusztán rombol – formál is.

A bemutató hangulata: csendes erő

A beszélgetés során több kérdés is elhangzott az írás folyamatáról, a történetek ihletéről és a személyes élmények feldolgozásáról. Csenge mindvégig nyugodt, határozott és közvetlen maradt. A könyvbemutatón nemcsak egy mű születésének voltunk tanúi, hanem egy írói hang, egy egyedi nézőpont, egy érzékeny társadalmi tekintet megérkezésének.

Fejes Csenge: nem csoda, hanem követendő példa

Nem kell „csodagyereknek” nevezni, mert Csenge nem a csodákra vár, hanem dolgozik – önmagán, másokon, szavakon keresztül. Ő az a fiatal, aki megmutatja: az élet értelme nem mindig a boldogság keresése. Nem a tragédiáitól nagy, hanem attól, ahogyan beszélni tud róluk. És ahogy másokat is tanít: észrevenni, megérteni, együtt érezni. Olyan hang, amely nem a fájdalmat hangsúlyozza, hanem annak átalakító erejét. Aki találkozott vele, az egy életre megjegyzi: vannak emberek, akiknek a csendje is tanít.