Írta: Kapás-Pányik Barbara

Miután a Squid Game 2. évada hirtelen, szinte félúton ért véget, pár hónap szünet után végre megkaptuk a várva várt folytatást, amit a készítők hivatalosan 3. évadként tálaltak. A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt, így valójában inkább egy két részre bontott 2. évad hatását kelti. A koreai sorozat óriási népszerűségnek örvend szerte a világon: néhány nap alatt már 60 milliós megtekintésnél járt, így a valaha volt legerősebb premiert futotta be a Netflixen. De vajon mitől ennyire népszerű a sorozat? Talán a kegyetlenség és a gondolatébresztés sajátos összefonódása miatt: a néző kíváncsi, mi marad az erkölcsből, ha a túlélés és a pénz a tét.

Aki még nem ismeri a sorozatot, egy rövid ismertető: a játékosok – különböző szociális háttérrel, anyagi nehézségekkel küzdve – saját akaratukból jelentkeznek egy rejtélyes versenyre, ahol óriási pénznyeremény a tét. A szabály egyszerűnek tűnik: csak játszani kell. Hamar kiderül azonban, hogy minden (apró) hiba végzetes, és ahogy fogynak a játékosok, úgy nő a nyeremény összege is. A túlélés ára pedig lényegében a többiek bukása. Rémisztő látni, hogy a pénz utáni vágy teljesen eltapossa az emberi méltóságot.
A sorozat rengeteg érdekes kérdést vet fel és a társadalmi rendszer hibáit is boncolgatja. Az emberi döntések, morális dilemmák óriási jelentőséggel bírnak. A túlélés mellett a választás és a változtatás lehetősége válik a legfőbb motívummá. A színvilág továbbra is a színes, „játékos” hangulatot idézi, miközben a részleteiben kidolgozott, látványos díszletek alatt végig ott húzódik egy nyomasztó, bizarr érzés: ezek a terek sokak számára végzetesek lesznek.
Seong Gi-hun (Lee Jung-jae), a főhős visszatérése már-már abszurd, hiszen újra kockára teszi az életét, ezúttal viszont nem a pénzért, hanem hogy véget vethessen ennek a borzalmas, beteges játéknak. A karakterek közül többen is nagyon szimpatikusak, megható történetük van, folyamatosan izgulhatunk értük. Az egész évad során kiszámíthatatlan minden, s ebben rejlik a sorozat igazi ereje: sosem tudhatjuk, mi következik, vagy éppen ki lesz a következő áldozat. Érzelmileg rettenetesen megterhelő a széria, nagyon nyomasztóak a játékok és azok végkimenetele. Szomorú szembesülni azzal, hogy az emberek mennyire önzővé válnak, ha a pénzért kell küzdeniük. A katonák kegyetlenek, érzéketlenek, legalábbis annak kell lenniük, különben számukra is véget ér a történet. Ugyanakkor pozitív példát is láthatunk ennek ellenkezőjéről, ami reményt ad. A háttérben zajló szervkereskedelem és a VIP vendégek groteszk szórakozása – ahogy fogadások tárgyává teszik az életükért küzdő játékosokat – hátborzongató, s mind azt mutatja, hogy a hatalom és pénz világában az emberi élet elértéktelenedik. Érdekes és izgalmas szál továbbá, hogy a játék készítői ellen folytatott nyomozás szálai hova vezetnek.
A Squid Game nem csupán egy véres játék a képernyőn, hanem kíméletlen ábrázolása az emberi természetnek és a mai társadalomnak. A pénz körüli könyörtelen verseny, a kapzsiság és az erkölcsi értékek háttérbe szorulása ma már ijesztő méreteket ölt. A brutális jelenetek nemcsak a sokkolás kedvéért vannak a sorozatban, hanem mélyebb gondolatokat hordoznak: meddig maradhat valaki ember egy embertelen rendszerben? És vajon meddig lehet erősebb a pénz utáni vágy, mint a félelem? A verseny kezdetben játéknak tűnik, de hamar kiderül: ez tulajdonképpen egy kiélezett küzdelem, amely hűen tükrözi a napjainkban uralkodó, végletekig hajszolt versengést. Az emberi kapcsolatok szétzilálása, az egymás ellen fordítás szintén ijesztően ismerős dolgok.

A 2. és 3. évad egyik újdonsága a demokratikus szavazás illúziója, ami szintén erős társadalmi üzenettel bír: ugyan dönthetnek a játékosok a folytatásról, vagy a befejezésről, de valójában egy manipulatív rendszer irányít mindent. Szabad választásról tehát aligha beszélhetünk, igazából teljesen eltorzul az emberek ítélőképessége. Ez tökéletesen visszatükrözi azt a jelenséget, amikor papíron döntési joggal bírunk, ám a valódi irányítást jól megszokott, átláthatatlan mechanizmusok végzik, így a szabadság, mint fogalom, sokszor csak névleges marad. A sorozatban félelmetes, hogy miközben a játékosok az életükért küzdenek, addig a Frontember és a VIP vendégek kíváncsian, sőt szórakozva követik a tragédiát. Ez a rideg, közönyös nézői attitűd nem csupán fikció: a valóságban is akadnak, akik kényelmes távolságból figyelik, hogyan harcolnak egymással az emberek a megélhetésért, miközben ők zavartalanul építik saját birodalmukat, luxusban és hatalomban fürödve.
Az évad meglehetősen megrázóra sikeredett, csakúgy, mint az előzőek, továbbá nyitva hagyta a kaput egy folytatásnak, pontosabban egy spin-offnak. Hivatalos információk ugyan még nincsenek, de talán érkezhet egy amerikai Squid Game is, amelyből egy apró szeletet láthattunk a záró jelenetben Cate Blanchett – Oscar- és Golden Globe-díjas színésznő – cameójával.
Sok kritika és vélemény negatív a 3. évad kapcsán és sok néző csalódott. Én valami egészen mást kaptam tőle: egy befejezést, ami merész volt, felkavaró és mégis logikus. Sokan talán békésebb lezárásra számítottak (már ha ebben a játékban egyáltalán létezik ilyen), de számomra épp az tette hitelessé a történetet, hogy nem egy sablonos, kiszámítható véggel zárták. Hiszen tudhatjuk, ez a sorozat sosem ígért igazságos világot. Lehet szeretni vagy utálni, de egy biztos: a Squid Game 3. évada nem próbál mindenkinek megfelelni és ez teszi igazán emlékezetessé és egyedivé. A thriller műfaj kedvelőinek alapdarab, de felkavaróan brutális – csak erős idegzetűeknek!
A 3. évad június 27-étől elérhető a Netflixen.

Képek forrása: facebook.com/squidgamenetflix