Nagy Andrea Flóra cikke

A szórakoztató filmeket gyakran nevezik limonádé filmeknek. Vajon ez tényleg igaz? A könnyű kategóriába tartozó filmeknek tényleg nincs mondanivalójuk? Vajon létezik limonádé, amelynek valódi tartalma van? Jöjjön egy olyan film, amely rácáfol a limonádé kifejezésre.

Ebben a cikkben a magyarul Háziúr kiadó franciául Örökbefogadni egy özvegyet című filmet ajánlom. A filmben kiderül, hogy vajon egy idős, magányos özvegyember hogyan jön ki egy fiatal, extrovertált egyetemista lánnyal, Manuelával. Adhatnak egymás számára valamit? Plusz, ha bejön a képbe még két másik albérlő annak mi lesz a vége?

A történet szerint Hubert özvegy és rendkívül magányos. Napját leginkább a televízió bámulásával tölti. Egy nap azonban egy kisebb félreértés miatt új lakótársa lesz, a mindig vidám és fiatal Manuela, aki tőle eltérően teljesen más életvitelt folytat. Ez így elsőre teljesen kizökkenti Hubert urat. Nehezen szokja meg az állandó jövést menést, a mosdóban és wc-n az albérlőre való benyitást, és még sorolhatnám a sort. Manuela beszervez még két másik albérlőt is.(Itt meg kell, hogy álljak megmagyarázni, Hubert maga mondott rá igent, egy átmulatott éjszaka után). Így kerül hozzájuk Pzs (igen magyarul is Pzs), aki jogász, és Marion az ápolónő. Az új lakótársak szintén nem hagynak nyugtot Hubertnek. Néhány szavas jellemzés a lakókról: Manuela ahogyan írtam extrovertált, és elég nagy az igazságérzete, általában ami a szívén az a száján. Pzs azaz Paul Gerard egy kicsit talán túl egészségtudatos és szereti Hubert időnként ijesztgetni, de alapvetően vicces szereplő. Marionnak mindig van egy jó poénja. Hubert pedig csak Hubert, jószívű bár olykor neki is sok a fiatalokból.

A film ideje talán körülbelül 7-8 hónapot ölel fel. Addig történik egy s más Hubert úr házában: közös szócsaták az ebédlőasztalnál, karácsony, illetve Manuela születésnapja. A lakók magánélete zajlik, de mégis összefonódik egymással. De azért egy kis izgalomra is szükség van. A film végén kiderül, hogy vajon Hubert rejtélyes helyiségében hogyan kerül rengeteg különleges, egzotikus állat.

A film nagyon könnyed ámde mégis komolyabb témákat is felvet. A francia és a magyar cím ugyanakkor másfelé viszi a figyelmet. A francia inkább a komédia felé, míg a magyar Uberre utal, akinek nemcsak a lakása kiadó, hanem a szíve is. Itt pedig elérkeztünk arra pontra, hogy miért nemcsak vígjáték ez a film. Az albérletben élők az Huberttel együtt mindannyian megrekedtek egy-egy élethelyzetben. Manuela reménykedik és bízik barátjában, akivel távkapcsolatban él, hogy nemsokára összeköltöznek. Marion pedig a hivatásában él meg válságokat, nővérként dolgozik a transzplantációs osztályon. Pzs pedig éppen válik, Hubert  pedig a magánnyal küzd. Mindannyian adnak egymásnak valamit, egyfajta ideiglenes családot alkotnak. Átsegítik egymást a nehéz élethelyzeteken. Hubert pedig a szétszórt fiatalokat megtanítja egyfajta pótapaként alapvető dolgokra, mint például a közös étkezés fontosságára. Az albérlők színt hoznak az öregúr életébe. Akadnak vicces pillanatok. Például, amikor Manuela nem akar kijönni a szobájából Hubert ezt mondja neki, hogy jöjjön ki. Manuela erre pedig „Úgyis az én szobám a legjobb.” Teljesen, mintha egy apa-gyerek konfliktust láthatnánk.

Miért érdemes megnézni a filmet? Jó kis kikapcsolódás nem hétköznapi, de mégis hétköznapi témával. Mert kivel ne történnének hasonló dolgok egy albérletben, vagy akár egy családban? Összességében remélem, hogy minél többen megnézitek ezt a filmet, mert nagyon szórakoztató.

Képek forrása: jegy.hu