Lelkes Viktória élménybeszámolója

Szombat este egy valódi audiovizuális robbanás részesei lehettünk: az Imagine Dragons óriási show-val érkezett Budapestre, és minden pillanata újabb emlék lett azoknak, akik ott voltak.

Mi már 16:00 órára megérkeztünk, izgatottan várva, hogy végre testközelből élhessük át az este varázsát. Jegyünk a küzdőtérre szólt, és bár a kapunyitás után gördülékenyen haladt a beengedés, a jegybeolvasó kapuknál volt némi fennakadás – időnként nem működtek rendesen, ami kisebb torlódást okozott. Ennek ellenére sikerült az első sorokban helyet foglalnunk – és ez minden várakozást megért! 

Tipp a fanoknak: ha a lehető legjobb élményre pályázol, érdemes a kifutó közelébe állni, nem pedig közvetlenül a színpad elé. Dan Reynolds ugyanis leginkább a kifutón mozgott, és alig használta magát a színpadot. 

Bemelegítés: Declan McKenna

Az este első fellépője Declan McKenna volt, akinek zenéjét sokan izgatottan várták. A színpadi jelenléte és karizmája egyértelműen megvan, azonban a hangosítás sajnos nem volt az igazi – a vokál helyenként elnyomódott, a hangzás pedig kissé aránytalan és torz volt. Kár érte, mert egyébként jó választás volt bemelegítésnek.

Az Imagine Dragons meglepő módon percre pontosan kezdte a koncertet, ami már önmagában elismerésre méltó – főleg egy stadionkoncert esetében. Már az első másodpercekben érezni lehetett, hogy itt nemcsak zenéről, hanem egy gondosan felépített audiovizuális élményről van szó. Dan Reynolds és a banda energiája már az első perctől megmozgatta a stadiont. A monumentális LED-falak, az animációk, a lassított fekete-fehér felvételek és a szimbólumok új szintre emelték a koncertélményt. Minden egyes dalnak saját világot teremtettek a színpadon, ami egyszerre volt lélegzetelállító és megható.

Természetesen nem maradhattak el a legismertebb slágerek sem: felcsendült a Radioactive, az It’s Time, a Demons, a Thunder és a Believer is.  A közönség minden pillanatot maximálisan megélt: kezek a magasban, könnyek, ének, őszinte öröm – az összetartozás ereje szinte tapintható volt. Az utolsó dalokat már euforikus hangulatban hallgattuk, és a koncert katartikus csúcsponttal ért véget.

Egy apró csalódás a végén

Egyetlen dolog hagyott bennünk némi hiányérzetet: a koncert ráadás nélkül zárult, ami sokakat – köztük minket is – kissé meglepett és csalódottá tett. Egy ilyen grandiózus este után sokan számítottunk még egy utolsó, bensőséges lezárásra, egy plusz dalra, ami még egyszer összehozza a közönséget. Ez most elmaradt.

Mégis: egy életre szóló emlék

Ez az este nem csupán egy koncert volt, hanem egy felejthetetlen utazás, ami egyszerre szólt a zenéről, a látványról és az emberi kapcsolódásról. Nehéz szavakba önteni, de ha valami közel áll hozzá: lélekemelő, látványos és maradandó.