Írta: Fejes Csenge

A New York Times, USA Today és a Wall Street Journal bestseller szerző Vi Keeland, kinek művei közt szerepel például „A játszma”, a „Hívatlan vendég” vagy a „Kockázatos kaland” most egyik nemrégiben megjelent könyve a fent nevezett „Az utazó” címet viselő mű, hozza a szerzőnőtől jól megszokott és áhított stílust. Az erotikus, ugyanakkor fontos társadalmi kérdéseket is boncolgató, 2024-ben debütáló regény 333 oldalon keresztül, nevettet vagy éppen sirat meg minket. 

A mű két szemszögből, Nora és Beck szemszögéből mutatja be a történetet. 

A szívdöglesztő Beck nagyija halálos beteg, ezért egy bakancslistát teljesít újdonsült barátnőjével. Beck az aggódó unoka megunja, hogy végig kell néznie, ahogy a nagymamája veszélyesebbnél, veszélyesebb terveket sző és hajt végre, úgy, hogy közben nem tudja megvédeni őt az esetlegesen bekövetkező kockázatoktól. Ezért a férfi úgy dönt, hogy se szó, se beszéd felül a repülőre meglátogatni a nagyanyját. Ekkor a szálloda bárjában összefut egy gyönyörű, fiatal, pimasz és legfőképpen okos lánnyal, aki felejteni akar. Úgy döntenek együtt töltenek egy kötöttségek nélküli éjszakát, azonban, amikor a férfi kifizetné a nő számláját, látja, hogy több bort ivott a kelleténél. Ekkor meggondolja magát és elszalassza az éjjeli találkát. 

Nora hiába várja a jóképű, eszes Becket, nem jön és mikor másnap, idős barátnőjével találkozik rájön, hogy az a bizonyos jóképű férfi, idős útitársának unokája, aki végig azon volt, hogy megfúrja a közös kiruccanásukat. Beck csak ezután jön rá, hogy Norát mennyire felzaklatta a látogatása.

A nyelvezetét tekintve modern írású mű fejezetről fejezetre bontakozik ki, míg végül megismerjük az őszinte és pucér valóságot. 

A mű egy egészen új megvilágításból, két ember szerelmi csatározásának mellék részeként, velejárójaként a családi hátteret is bevonva, mutatja be a beteg emberek és szeretteik napjait, miközben nem várt fordulatokkal újabb és újabb gyomrost oszt ki az olvasóknak, akik a szereplőkkel együtt utazhatnak a mélységekkel és magasságokkal teli hullámvasúton. 

„-El sem akarom hinni, hogy még soha nem hallottam ezt a történetet! 

-Szerintem Louise ezen nem szokott naponta gondolkodni. De amikor foglalkoztatni kezd a saját halandóságod, az sok mindent felkavar a múltból.”

A mű szisztematikusan felépített, mindennek megvan a jelentése, ugyanakkor az olvasó nem is sejti, hogy mik rejlhetnek a háttérben, míg nem halad tovább csak még egy fejezetet… 

A cselekmény szövevényességét tekintve a legjobban szerkesztettek közt szerepel. A próza hitelesen tárja élénk a saját fel nem fogott világunkat, úgy, hogy közben vitára és talán megértésre sarkall minket. 

A mű előrefele halad az időben és a szerzőnő megtalálta a nehezebben emészthető és a könnyedebb részek tökéletes egyensúlyát. Meglehetősen sok benne a párbeszédes rész, aminek mégis mindig helye van. Ez adja meg csak igazán az ízét a regénynek, ezáltal érezhetjük sajátunknak a történetet. Ámde az írónő olykor az ismétlést használja a nyomatékosítás eszközeként, ami egy-egy esetben, akár indokolatlannak tűnhet, ennek ellenére zavarónak nem nevezhető. Ilyenek például a szokások bemutatása, aminek hatására, viszont sokkal jobb képet fest a szereplőkről és amiről megjegyezhetővé vállnak.

Összességében ez a mű minden könnycseppet és hangos felkacagást megér, amíg végig nem kísérjük ezen különleges szereplők, tabu döntögetően elénk tárt életének rövidke fejezeteit. 

Minden nyitott szívű és kíváncsi felnőttnek ajánlott. A regény vége nem nyitott, mégis továbbgondolható, mivel ez nem csak Beck és Nora világáról szól. Ez a mű magát a való életet mutatja be.