Szerző: Lázár Dániel

Idén is a Vígmajális keretében ünnepelhettük meg a Vígszínház soron következő, immár 129. születésnapját. A színes programokkal párhuzamosan Rudolf Péter ügyvezető igazgató bejelentette az új évadot. A nézők izgalmas bemutatókra számíthatnak mindhárom játszóhelyen. Az eseményről helyszíni összefoglalómban számolok be.

A kezdés előtt futottam be, de addigra már javában zajlottak a programok, köztük a dedikálások. Nemcsak a Szent István körúti épület feljárója előtt tömörültek össze a várakozók, hanem hosszú sor kígyózott a Hegedűs Gyula utcában, az újonnan nyílt Víg Szalon előtt is. A patinás színház Ditrói Mór utca felőli frontjának árnyékában felállított színpadon – megtörve valamelyest a turnusokban dedikáló színészek sátra, valamint az ideiglenes jegyértékesítő pult körül kialakult zűrzavart – Hegyi Barbara és Horváth Szabolcs ismertették a Vígmajális program beosztását, majd az igazgató lépett a publikum elé. Az évad bejelentést megelőzően a társulati májusfa-ültetés során készült videót játszották le a nézőknek, mellyel kapcsolatban Rudolf Péter kifejezte abbéli reményét, hogy “ha egyszer sétálhatunk majd a Víg-erdőben, valami olyasmit érezhetünk, mint amit a színházban. Betérve egy erdőbe a szél elől, az eső elől, valahogy az ember közelebb kerülhet a maga istenéhez, de mindenképpen a békéjéhez. Valami ilyesmi a színház is.” A 2025/2026-os évad szellemiségét – igazodva az előbbi gondolathoz – a következőkben foglalta össze:  “Jelezve, hogy hiszünk a jövőben, az évadot is ennek nevében állítottuk össze. Fát ültetni optimizumus. Alkotni optizmus. Mert az ember abban reménykedik, hogy valaki majd megnézni, amit csinál. Bízunk az önök, a ti kiváncsiságotokban, és , hogy az egybeesik a mi kíváncsiságunkkal.”

Forrás: Vígszínház, fotó: Juhász Éva

A Vígszínház első, szeptemberi bemutatója során Ifj. Vidnyánszky Attila ismét rendezőként mutatkozik be. Georg Büchner Leonce és Léna című vígjátékát állitja majd színpadra @LL3t4rgIA című kortárs átiratban. Rudolf a darab mögött meghúzódó szándékot a következőkben összegezte: “Ide nagyon örülünk, ha bejön a Z-generáció, akinek ezt nem kell lefordítani, és nagyon fontos lenne, ha eljönnének a szülők és a nagyszülők is. Végül Is erről a szól az egész életünk, és a színház ebben tud mankó lenni, hogy próbáljuk megérteni és megismerni egymást. Várjuk a Z-generációt és az összes rokánt ennek a generációnak.” A teátrum második bemutatója Shakespeare komédiája, a Windsori vígnők lesz Falstaff címen. A rendezést – a Büszkeség és Balítélet sikere után – Valló Péter jegyzi, aki az új, vígszínházi változatot a Windsori vígnők és a IV. Henrik elegyéből alkotja meg. Az igazgató beharangozója szerint:a botrányos nőügyeiről és kocsmai tivornyáiról ismert Sir John Falstaff története azt bizonyítja, hogy a legnagyobb lókötők is gatyába rázhatók, ha nők veszik kézbe a sorsukat.” 2026 tavaszán Mary Shelley regényének színpadi adaptációját mutatja be a társulat Frankeinstein  a modern Prométheusz címen, melyből egy tengeri utazás során ismerhetjük meg a teremtő és a teremtett történetét. “Hegymegi Máté rendező személye – hangzott el a beszédben – garantálja, hogy minden értelemben mozgalmas, gondolatiságában és vizualitásában is eredeti előadásra számíthatunk.” 

Forrás: Vígszínház, fotó: Juhász Éva

Szeptemberben a Pesti Színházban a Madame Tartuffe című új magyar drámát láthatjuk majd. A valós eseményeken alapuló történetet  Kincses Réka rendező a színészek improvizációval gazdagítva hívja életre. “Az alapján, ahol most tartunk tartunk jegyezte meg Rudolf – bátran mondhatom, hogy igazi karcos vígjátékról beszélhetünk.” A váci utcai jótszóhelyen a kortárs szerző-rendező Alan Ayckbourn Robotika címűkiber komédiája” is megelevenedik Szabó Máté rendezésében, mely a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol a mesterséges-intelligencia és a robotok az élet minden területén meghatározó szereplővé válnak. A harmadik bemutató Alexandre Bisson pikáns vígjátéka, Az Államtitkár úr, mely a korrupció örök természetéről szól. A Vígszínház számára ez igazi időkapszula, hiszen 129 évvel ezelőtt, 1896 május 4-én ez volt az új színház második bemutatója és egyben első fergeteges sikere is. Máté Gábor rendezi ezt a darabot, ő fogja kibontani ezt az időkapszulát és útjára engedi az akkori röhögéseket a mai éterben.” – emelte ki a színházigazgató. 

A Vígszínház stúdió- és kamaraszínházának Házi Színpadára két új bemutatóval készülnek az alkotók. Pass Andrea – akinek A vándorkutya című munkáját sikerrel játsszák – kifejezetten a társulat számára írt, Könnyűvel indul című darabja decemberben debütál. Ezt követően Vinnai András és Nagy Péter István írópárosa egy szatirikus sci fi-világot teremt  meg a Rebbenő pillantások a kihalás peremére című produkcióban. 

Évadnyitó beszédét Rudolf Péter a sikeres jövőt előrevetítve a következő szavakkal zárta: “Én arra nagyon büszke vagyok, ahogyan most végigolvastam hogy ilyen színes évedunk lesz. Vannak rendezőink, akikkel együtt dolgozunk régóta, ismerjük őket és ők is ismernek minket. De nagyon fontos, hogy olyan arcok is jönnek, akik még nem voltak, vagy soha nem voltak. Azt gondolom, ez színészkollégáim számára is jó hír. Én abban reménykedem, hogy jó évadunk lesz.” 

Forrás: Vígszínház, fotó: Juhász Éva

Zárásképpen a társulat minden tagja megjelent a pódiumon. Híven ahhoz a törekvéshez, hogy lebontsák a falakat nézők és játszók között, ezúttal is bevontak minket egy fontos színfalak mögötti hagyományba. Arra kértek bennünket, hogy fogalmazzunk meg egy fontos mondatot, amelyet együtt, mindannyian – Rudolf szavaival – “kiáltsunk az éterbe”, hasonlóan a színészekhez, akik ezt előadás előtt teszik meg. Ezután a zenés műsor keretében Radnay Csilla, Zoltán Áron, Dino Benjamin és Telekes Péter előadásában csendült fel A padlás egyik betétdala, mely a fenti, reményteljes mondattal összhangban azt sugallta, hogy az új évadban is a Víg lehet az a közösség bárki számára “…hol minden szellem látható, hol minden szólam hallható…”