Írta: Lelkes Viktória

Kiemelt fotót készítette: Rajnai Richárd

Kritika Móricz Zsigmond klasszikusának újragondolt színpadi adaptációjáról

A 2025. április  12-én a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán bemutatott Rokonok nem csupán egy újabb klasszikus feldolgozás, hanem egy vérbeli társadalmi tükör, amely kíméletlenül, mégis művészi erővel világít rá a hatalom, az erkölcs és a korrupció időtlen kérdéseire.

A darabot Szakonyi Károly színpadi adaptációjában láthattuk, Vidákovics Szláven rendezésében. A rendező merészen, ugyanakkor érzékenyen nyúlt a történethez, és egy olyan előadást álmodott a színpadra, amely egyszerre modern, mégis hű marad a Móricz-i szellemiséghez. A rendezés zseniális, a jelenetek ritmusa és vizuális kompozíciója végig fenntartja a figyelmet, a hangulat fokozásában pedig hatalmas szerepe van az élő zenének, amely az előadás egyik legnagyobb értéke. A zenekar finoman aláfestve, mégis érezhető súllyal erősíti a drámai csúcspontokat.

A szereposztás kapcsán érdemes kiemelni Katona Leventét, aki meggyőző hitelességgel kelti életre Dr. Kopjás István alakját. Azonban a darabot a két főszereplőn túl is erőteljesen meghatározza Götz Attila és Lipics Zsolt játéka: Götz Attila a Nagytakarék vezérigazgatójaként hátborzongató pontossággal formálja meg a hatalmával visszaélő, erkölcstelen vezetőt, míg Lipics Zsolt polgármesterként lenyűgöző színpadi jelenléttel, karizmával tölti meg szerepét. Kettejük alakítása nem csupán kiemelkedően szórakoztató, hanem súlyos társadalmi üzenetet is közvetít – ők adják a történet lüktető, húsbavágó erejét. A mellékszereplők játéka szintén magas művészi színvonalat képvisel: Stubendek Katalin, Laklóth Aladár és a teljes társulat egységes, meggyőző alakításai nélkülözhetetlen pillérei az előadás dramaturgiai egyensúlyának. Jelenlétük nem csupán alátámasztja a főbb szereplők konfliktusait, de önálló karakterdrámáikkal is gazdagítják a darab társadalmi metszetét. A látványvilág külön említést érdemel: Bátonyi György díszletei nemcsak hangulatot teremtenek, de finoman irányítják a néző figyelmét, míg Fekete Katalin jelmezei egyszerre idézik meg hitelesen a kort és segítik a szereplők karakterének kibontását. A színpadkép egésze stílusosan illeszkedik a rendezés gondolatiságához, és fontos szerepet játszik abban, hogy az előadás vizuálisan is emlékezetessé váljon.

A Rokonok pécsi előadása több mint kötelező darab: ez az évad ékköve, amely újraértelmezi a magyar klasszikus dráma szerepét a kortárs színházban.

Egy olyan élmény, amely után a látottak sokáig ott maradnak az ember gondolataiban – s aligha lehet ennél nagyobb elismerést mondani egy színházi előadásról.