Írta: Kökényesy Balázs

Egy remake, ami jobb az eredeti filmnél.

Nagyon sok fajta remake van. Akad egy pár, ami klasszikusnak számít, olyan is, ami nem ér fel az eredetihez, de a maga módján jó film, meg természetesen olyan is, ami köszönő viszonyban sincs az eredetivel.

A Nem hiszek a szemednek című film, a 2021-es, Családi testcsere című, francia film, spanyol feldolgozása, egy különleges és ritka fajta remake, ami jobb mint az eredeti.

A film egy kellemes meglepetés, ami szinte minden téren jobb, mint az eredeti film. Nem tökéletes, de egy ideális délutáni kikapcsolódás.  

Alapjáraton a film sztorija annyi, hogy egy diszfunkcionális család egy nap arra ébred, hogy testet cseréltek egymást közt. Mindenki lelke egy másik családtag testében van. Miközben a család probálja a bizarr helyzetet irányítani és rájönni, hogy miért is van ez az egész, beindul a bonyodalom. 

Minden klisé itt van, ami a többi testcserés vígjátékban is megtaláható. Mégis mosolyogva hagytam el a mozitermet, mert a film jól használja ezeket a kliséket.

A film hasonló a 2016-os, Teljesen idegenek című, olasz film több mint húsz filmes feldolgozásához, olyan értelemben, hogy a premissza ugyanaz, mint az eredeti film, csak egy másik országban.

De miért jobb a remake, mint az eredeti?

Az eredeti francia filmben van egy-két jó ötlet és megfigyelés a diszfunkcionális családokról, pár nagyon vicces jelenet és egy élvezhetően cinikus hangvétel. De nem nagyon lehet érezni, hogy a film eldöntötte volna, hogy miről szól. Inkább öncélúan szórakozik a testcsere koncepciójával, elég sok egyszerű, altesti póénal. Ami az eredetit összetartotta, az a család legkisebb tagját játszó gyerekszínész meglepően jó és vicces alakítása.

A remake-ben a karakterek szerethetők, jobban vannak megírva és a család minden tagja kap egy kis karakter fejlődést. Minden színész jól alakít. A filmben benne van az eredeti film cinizmusa, de van szíve is és add hozzá még egy kis reményt. A humora is jobb, mert van benne egy kis gondolat és nem érződik sose öncélúnak. Rengeteg geg van az eredetiből, de a remake jobban használja őket.

A képi világa szebb és igényesebb, a rendezés meg energikus és ötletes. Még a zenéje is kitűnik néha.

A film azt is tudja, hogy miről szól, ami az, hogy annak örülj ami van, mert semmi sem állandó. Így az eredeti film legnagyobb hibája is meg van oldva. A remake így eljut a-pontból b-be. 

Amit nem használ a remake az eredetiből, az az, hogy itt a család nem cserél folyamatosan testeket. Emiatt kiszámíthatóbb a film, de tetszett, hogy nem tettek bele túl sok csavart. 

Vannak hibái a filmnek, de semmi végzetes. A film jobban kidolgozhata volna a drámaibb részeit, és a harmadik felvonás inkább egy összefoglalásnak érződött. A legvégén meg van egy elég idegesítő kikacsintás arra, hogy talán lesz folytatás, ami kicsit elveszi a film erejét.

A Nem hiszek a szemednek egy remake, ami jobb, mint az eredeti és jó szórakozást is nyújt, mégha nem is hibátlan alkotás.