Szána Miklós kritikája

Joseph Goebbels. A mai átlagember számára talán az egyik legismertebb propagandaminiszter a modern kori történelemből. A Harmadik Birodalom kulcsembere, a Hitler, és a II. világháború náci kultuszának megteremtője. Egy diplomás értelmiségi, aki tökéletes precizitással, minden részletre odafigyelve hozta létre és tálalta a népnek a 20. század legnagyobb embertelenségét. Leginkább róla és a náci propaganda működéséről szól a Goebbels, a manipuláció művészete című film. A német-szlovák történelmi dráma sajtóvetítésén jártunk a Művész moziban.

Sokat elmond egy filmről, hogy amikor a film végén elindul a stáblista mi a közönség reakciója. Egyből beszélgetés, pakolászás kezdődik, vagy van egy hatása a filmnek, ami miatt a nézők egy része még egy fél percig legalább ülve marad. A tárgyalt film esetében mindenképp megvolt a kellő hatás. Sőt, nekem még hazafelé is kellett pár perc, mire visszazökkentem a normál kerékvágásba. Ez nyilván egyrészt a film témájából is fakad, hiszen a holokauszt nem egy könnyű téma, de ez a film különösen hatásosra sikerült. Joachim A. Lang német rendező több mint két órás filmje Joseph Goebbels hét évét mutatja be, amelyet Adolf Hitler mellett töltött el, az 1938 márciusi Anschlusstól, egészen a diktátor 1945-ös öngyilkosságáig. A film ezalatt az idő alatt több nagy beszédet, annak a háttérben való megszervezését, valamint a felhasznált propagandaeszközöket is bemutatja. Erre szemléletes példa a filmből, hogy a nagy beszédeknél még az is meg volt szabva, hogy kik kerülhetnek az első sorba. Oda, ugyanis Goebbels általában fiatal, jó kiállású, lelkes katonákat vezényelt, ezzel is tökélesítve az összképet.

A beszédeken kívül Hitler bevonulásait, az őt váró tömeget és az erre való aprólékos felkészülést is bemutatja a film. A kivétel nélkül mindenhova kihelyezett náci jelképeket, a mindenkinek gondosan kiosztott virágokat, és a pontról-pontra előre megkoreografált eseményeket egyaránt. Jellemző jelenet például a filmből, hogy Hitler bevonulása előtt még azt is elpróbàlták, ahogy az ünneplő tömegből egy kislány virágot ad át a diktátornak. A film a náci propagandaeszközök bemutatása mellett, több jellemző mondatot is hoz Goebbelstől. Ilyen például a következő: “Hogy mi az igaz, azt én mondom meg. Igaz az, ami a német népnek használ. ” Amely mondat azt gondolom nagyon jellegzetes és jól leírja a kialakított rendszer lényegét. A film a fentieken kívűl két antiszemita mű, a Jud Süß és Az örök zsidó ( Der ewige Jude) című alkotás megszületését is bemutatja, melyek elkészítését Goebbels rendeli meg és amelyek a zsidók tömeges meggyilkolására készíti fel az embereket. A filmben a rádió és a nyomtatott sajtó propagandaeszközként való felhasználásáról is bőven kapunk bemutatót. Ilyen például, hogy a háború vége felé már kissé elcsigázott Führer remegő keze nem kerülhet bele a propaganda filmes anyagába. Hitler keze ugyanis nem remeghet meg.

” Ahhoz, hogy leleplezzük a tettesek álságát, be kell épülnünk közéjük, hogy elkapjuk a leggonoszabb pillanatot” – hangzik el az előzetesben. Ehhez pedig tartja is magát a film, hiszen apró részletességgel mutatja be a közel hatmillió zsidó ember haláláért felelős náci rendszerhez asszisztáló és azt a háttérből irányító gépezet működését egy merőben új nézőpontból. A film egyébként a Goebbels által használt propaganda bemutatása mellett, magáról a háborúról, és a nácik által elkövetett szörnyűségekről is mutat archív anyagokat, ami bár helyenként megrázó, de segít bemutatni a szörnyű időszakot.

A Goebbels által irányított rendszert bemutató film összességében egy újszerű és egyedi alkotás lett a holokauszt filmek sorában. Éppen ezért kritikát nem is nagyon tudok mondani a filmről, maximum azt, hogy talán egy kicsit hosszú – 135 perc. Illetve nekem személy szerint a Fritz Karl által játszott Hitler, annyira nem jött át, de rossznak azt se mondanám. Minden más viszont remekül sikerült; jelenetek hatásosak és kidolgozottak, a film pedig jól van felépítve az elejétől a végéig. A színészi alakítások közül szerintem érdemes kiemelni a Goebbelst játszó Robert Stadlobert. Az osztrák színész ugyanis telitalálat volt erre a szerepre, hiszen nagyon jól visszaadta a propagandaminiszter karakterét az egész filmben. Írásom végére pedig egy rövid részlet a film legvégén elhangzottakból; ” Ez megtörtént, tehát következésképpen újra megtörténhet. ” – mondja az idős, holokausztot túlélő Hölgy, majd arra kér mindenkit, hogy tiszteljük egymást! Ezzel csak egyet tudok érteni! Tiszteljük egymást, maradjunk meg Embernek, hiszen sose lehet tudni, hogy épp mikor, mi zajlik. A színfalak mögött.

A Goebbels, a manipuláció művészete című film, május 1-től a mozikban!