Lelkes Viktória kritikája

Egy film, ahol a csend hangosabb, mint a szó. Ahol az ima mögött hatalom, az áhítat mögött félelem rejtőzik.

Mi történik akkor, amikor a világ legnagyobb vallási vezetője eltávozik – és a római katolikus egyház sede vacante, azaz „üres szék” állapotába kerül? A Konklávé című film ebben a ritka és történelmi jelentőségű pillanatban játszódik. Ha szereted az intellektuálisan provokatív, lassan kibontakozó thrillereket, akkor a Konklávé garantáltan le fog nyűgözni. Ez a film nem csupán a Vatikán falai mögötti világba enged betekintést – hanem egy lelki és politikai sakkjátszmába is, ahol a tét nem kevesebb, mint a világ egyik legnagyobb spirituális hatalmának jövője.

A történet szerint váratlanul elhunyt a pápa, és ezzel kezdetét veszi a konklávé, a bíborosok zárt tanácskozása, amelynek célja az új egyházfő megválasztása. A folyamat szigorú szabályok szerint zajlik – kívülről nézve szinte rituális színház, belülről viszont kegyetlen erőpróba, ahol senki sem teljesen az, aminek látszik.

Edward Berger rendező (Nyugaton a helyzet változatlan) ezúttal a feszültséget nem zajban, hanem csöndben méri. Finoman, mégis precízen adagolja az információkat, miközben fokozatosan tárja fel a szereplők múltját, bűneit, és a döntéseik mögött meghúzódó, mélyen emberi – és néha ijesztően önző – indítékokat. Nincs klasszikus „jó” vagy „rossz” karakter: mindenki réteges, törékeny, és a saját hitével, múltjával vagy bűntudatával küzd.

A főszerepben Ralph Fiennes szinte hipnotikus jelenléttel formálja meg a történet központi figuráját – egy bíborost, akinek nyomozása a pápa halálának körülményei után fokozatosan egyre személyesebbé válik. A karaktere egyszerre hidegfejű stratéga és spirituálisan gyötrődő ember – és Fiennes ezt a kettősséget mesterien hozza. Mellette a mellékszereplők is remekelnek: minden egyes jelenetben érezni a súlyt, amit egy ilyen történelmi pillanat jelent.

A Konklávé vizuálisan is lenyűgöző: a Vatikán belső tereinek fény-árnyék játéka, a díszletek, a mise hangjai, a kopogó lépések az üres folyosókon – mind-mind olyan atmoszférát teremtenek, amely szinte belepréseli a nézőt a székébe. A film végig kimért tempóban halad, de sosem unalmas: épp ellenkezőleg, minden pillanat feszült és telített.

Ez a film nem ad válaszokat – kérdéseket vet fel. A Konklávé a hatalom természetéről szól, a hit és kétség örök táncáról, és arról, hogy mit jelent morális döntéseket hozni akkor, amikor a világ figyel.

⭐ Értékelés: 8.5/10 – Mély, rétegzett, intelligens thriller. Nem csak a történelmet, de az emberi természetet is boncolja. Egy olyan film, amely után nem csak gondolkodni, de érezni is fogsz.

A kiemelt kép Forrása: IMP Awards / Focus Features.