Az idei Sundance filmfesztivál egyik legfelkavaróbb filmje volt A csúf mostohatestvér (The Ugly Stepsister), mely sokkolta a közönséget. A norvég film május 29-től itthon is mozikba kerül az ADS forgalmazásában.

A csúf mostohatestvér a Hamupipőke történetének merész feldolgozása, melyet a címszereplő szemszögéből mesél el az elsőfilmes Emilie Blichfeldt, a komédia és a horror határán mozogva. 

A film főszereplője Elvira, aki minden erejével azon van, hogy felvegye a versenyt csodaszép mostohatestvérével. Ebben a mesebelei királyságban a szépség brutális üzlet, a lány pedig mindenre képes, hogy elnyerje a herceg kegyeit. A csúf mostohatestvér egy felkavaró történet vérről, verejtékről, elszántságról és aranyról, amik ahhoz kellenek, hogy Elvira legyen a bál szépeA filmet a testhorror és a ‘szépségért szenvedj’ köré épült kultusz ihlette, melyben a rendező a szépségért folytatott küzdelem fiatal nőkre gyakorolt hatását mutatja be. “Ez a téma nagyon személyes számomra, mert évekig küzdöttem én is testképzavarral, mire megtaláltam a nőiességemet.” – mondja Emilie Blichfeldt. A rendező célja, hogy a néző átérezze a főszereplő helyzetét, empátiát, feszengést és a témáról való gondolkodást kiváltva. “Azáltal, hogy Elvira fizikai fájdalmát megpróbáljuk leképezni a közönségen, remélem, hogy zsigeri kapcsolatot tudok teremteni a nézőkkel, ami termékeny diskurzusra késztetheti őket.“

Elvira útja rávilágít az elérhetetlen fizikai normákhoz való ragaszkodás gyötrelmeire. A rendezőt David Cronenberg műfaji megközelítése inspirálta: “a testi átalakulások a szereplők hibáinak, dilemmáinak, belső félelmeinek metaforájaként szolgálnak, de egyfajta politikai kommentárként is tekinthetők abból a szempontból, hogy a társadalom miként hat az egyénre.” .Emellett a film a Hamupipőke történetéből is merít, különösen a Grimm-testvérek verziójából, amelyben a mostohatestvérek megcsonkítják a lábukat, hogy beleférjenek az üvegcipőbe. Ez a sztori számtalan változatban létezik: a bibliai utalásoktól kezdve a kínai folklórban, a francia és német újragondolásokban, sőt, még egy 1970-es évekbeli cseh feldolgozásban (Three Wishes for Cinderella) is találkozhatunk vele, amely klasszikus karácsonyi filmnek számít Norvégiában is.

“Ahelyett, hogy egyetlen változathoz ragaszkodnék, úgy döntöttem, hogy a gondolataimmal rezonáló elemeket szövöm össze, hozzáadva a saját értelmezésemet. Végülis ezek mind kitalált történetek, népmesék, amelyek szájhagyomány útján terjednek generációról generációra. Ugyan szórakoztatás céljából mesélték őket, de egyúttal a kor értékeit is közvetítették.” – mondta a rendező.

A korábban rövidfilmeket jegyző Emilie Blichfeldt horrorfilmje norvég-svéd-lengyel-dán koprodukcióban készült, és olyan producerek állnak mögötte, akiknek nevéhez többek közt a Még egy kört mindenkinek (Another Round), A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built), a Lány a tűvel (The Girl with the Needle) és Az ártatlanok (The Innocents) kötődik. A horrormese főszereplői Lea Myren, Thea Sofie Loch Naess és Ane Dahl Torp.