A Káptalan Kert nem csupán egy szabadtéri rendezvényhelyszín. Ez egy olyan pontja Pécsnek, amely hidat képez a helyi művészek, a zenészek, az alkotók és a közönség között. Aki valaha is zenélt ott, vagy csak hallgatott egy koncertet a nyári alkonyban, pontosan tudja, miről beszélek. Ott minden hangszín, minden harmónia egy kicsit másképp szól. A természet, a közönség közelsége, a város szíve – ezek nem leírható élmények, hanem megélt pillanatok. És pont ezért fáj annyira, amikor azt látjuk, hogy egy ilyen hely jövőjéről úgy döntenek, mintha az csupán egy ingatlan, egy “projekt”, egy “pályázati tétel” lenne.

Pécsi zenészként és a város kulturális életének aktív résztvevőjeként mély aggodalommal figyelem a Káptalan Kert körül kialakult helyzetet. Ez a helyszín nem csupán egy koncerthelyszín; az elmúlt években a pécsi és országos zenei élet egyik meghatározó központjává vált. 

A közelmúltban napvilágot látott hírek szerint a Káptalan Kert üzemeltetésére kiírt pályázat során egy budapesti cég, az OHBM Services Kft. nyerte el a jogot, megelőzve a helyi, évek óta sikeresen működő Made in Pécs Kft.-t. Ez a döntés számos kérdést vet fel, különösen annak fényében, hogy az OHBM pályázata mindössze három oldalból állt, ma már nem létező vagy a valóságtól elrugaszkodottan beígért zenekart tartalmaz, míg a Made in Pécs Kft. 26 oldalas, részletes szakmai anyagot nyújtott be, amelyben több ezer fős rendezvények szervezésének tapasztalatait is bemutatták. 

A helyi zenei közösség számára ez a döntés nem csupán egy adminisztratív lépés; ez a pécsi zenei élet jövőjét befolyásoló esemény. A Káptalan Kert az elmúlt években olyan előadókat vonultatott fel, mint Ákos és a Carson Coma, a Bagossy Brothers Company, Majka és még sokan mások, valamint számos helyi zenekarnak adott lehetőséget a bemutatkozásra. Ez a helyszín a pécsi kulturális identitás szerves része lett.​ Nem véletlen a kiállás, ami az ügyet körül veszi. Számos, nem csak pécsi zenész osztotta meg a Made in Pécs közösségi médiás posztját vagy írt kommentet hangot adva a véleményének. 

Szerencsére, a közösség összefogása és a nyilvánosság ereje meghozta gyümölcsét: az OHBM Kft. visszalépett a pályázattól, és vezetője azt üzente, hogy “áradjon a kultúra”. Ez a lépés reményt ad arra, hogy a jövőben a döntéshozók nagyobb figyelmet fordítsanak a helyi közösségek véleményére és a kulturális értékek megőrzésére.

A Káptalan Kert esete rávilágít arra, milyen könnyen háttérbe szorulhatnak a helyi közösségek szempontjai, ha a döntéshozatal nem átlátható, és nem a közösségi érdekeket helyezi előtérbe. A kulturális érték nem Excel-táblákban mérhető. Nem attól értékes egy pályázat, hogy hány oldal, hanem hogy mögötte van-e valódi vízió, tapasztalat és közösségi elköteleződés. A Made in Pécs által képviselt hozzáállás – amely évtizedes gyökerekkel, számos sikeres fesztivállal, és a város szellemiségével teljes mértékben összeegyeztethető – példamutató. És ha az ő koncepciójukat mégis háttérbe szorították volna, az nem csak nekik szólt volna: nekünk, pécsieknek, zenészeknek, koncertjáróknak, alkotóknak és hallgatóknak is üzent volna valamit.

Mit jelent mindez a jövőre nézve?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kultúra nem önkiszolgáló automataként működik. A helyi kulturális ökoszisztéma csak akkor maradhat életképes, ha abban minden szereplő – a művészek, szervezők, városvezetők és a közönség – egymásra figyel, és partnerként tekint egymásra.

Végszóként: mi, pécsi zenészek, itt vagyunk. És számítunk.

Nem követelünk kiváltságokat. De azt igen, hogy amikor a város kulturális értékeiről van szó, ne feledkezzenek meg rólunk. Ne feledkezzenek meg azokról, akik heti rendszerességgel próbálnak, fellépnek, szerveznek, és ezzel gazdagítják Pécs kulturális életét. A zene nem elit dolog. Közösségi. Olyan, mint a Káptalan Kert.