Lestár Márk kritikája

Bevallom vegyes érzelmekkel érkeztem meg a Moon a panda című film vetítésére. Úgy gondoltam nem lesz tartalmas és egy könnyed, játékos és gyermeki filmet fogok megtekinteni. Hatalmas pozitív csalódás (és jó pár könnycsepp) kapott el a stáblista alatt. 

(Spoiler veszély) 

Új vagyok még a kritika terepén. Nem fogalmaztam eddig kritikát, ilyen írásos formában. Örömömre szolgált, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy én is foglalkozhatok kritika írással. Még nagyobb öröm, hogy pozitív kritikát fogalmazhatok meg a publikum felé. A Moon a panda egy remek film lett. A francia Gaomunt és a Mai-Juin produkciójában készülhetett el a film Gilles De Maistre rendezésében, aki korábban a farkas és az oroszlánt és a Mia és a fehér oroszlán című filmeket is készítette, tehát De Maistre nem utazott messze a témát tekintve. A film középpontjában a 12 éves Tien és a kis panda (akit Tien fog elnevezni Moonként). 

Barátságán keresztül mutatja be a mai kor társadalmi és környezeti problémáját. Előre mondom mindenkinek, hogy ezután a film után ajánlott elmenni egy panda simogatóba, mert mikor Moon van a kamera középpontjába nem tudjuk megállni, hogy ne szakadjon meg a szívünk. Férfiasan bevallom sokszor a fiú és a panda kapcsolata, könnyeket tudott csalni a szemembe. Szimpatikusak voltak a színészi játékok is. A film felénél fel is jegyeztem a noteszembe, hogy Moon karakteréért öröm lenne létrehozni az Oscar-díjat, melyet a legjobb állat karakternek lehet átadni. 

A snittek kiválóak voltak. Egy jelenetet sem éreztem se fölöslegesnek se túl haszontalannak. A zenék és a hanghatások is jól elkapták, amit film adni akart. Nem akart többet adni egy kisfiúnál, aki végre talál egy barátot és benne megtalálja élete értelmét, egy pandánál, aki félénkségét a film alatt levetkőzi és védelmére kell Tiennek ha szükséges, egy családról, melyben az apa elég igazságtalan és a történet végére( akárcsak a mesékben) az apa realizálja, milyen szigorú is volt, egy anyát, aki gyermekeiért mindent megtesz, egy kishúgot, aki sosem mondhatta ki igazán mit gondolhatott, majd mint a cunami kitör belőle, egy nagymamát, akinek minden problémára van egy konfuciuszi idézete, de mint tigris védelmezi unokáit. A karakterek igaz klisések, de nagyon szerethetőek voltak számomra. Tien és a nagymama karaktere igazán kellemes hatásokat tudtak gyakorolni rám. Moont a kedvenc karakterek sorozatából nem tudom nem említeni, hiszen akárcsak Tien karaktere úgy Moon karaktere is fejlődésen megy keresztül. 

Szimpatikus volt még a szimbolikák használata is. A Rubik kocka, amit Tien 12 évesen kap meg folyton kíséri és 13 évesen, mikor már érettebb fejjel áll neki látjuk, hogy képes lesz kirakni. A nagymama által kapott tradíciós ékszer, mely az élet szimbóluma, Moon és a párduc párbajánál láthatjuk újra, miközben Tien szorítja kezében, és fájdalommal hallgatjuk Moon kiabálását, de segített az ékszer és Tien képes lesz megmenteni Moont. A film végére minden konfliktus rendeződik. Nie-Nie egyik jelmondata volt ez, mikor Moont elszállították a kórházba:” Moon egyesítette újra a családot!”.

Úgy gondolom ez a film nemcsak gyermekeknek aranyos, hanem felnőtteknek is ajánlott, hiszen a mai kor problémáit szépen bemutatja és minden családi konfliktusra megoldást tud mutatni. Emellett gyerekek és felnőttek is elfognak olvadni ettől az édes pandától. Ajánlom mindenki figyelmébe! 

Moon a panda mától a mozikban.